... rulettnek nevezte a napokban valaki a koronavírus-járványt, illetve az azt terjesztő vírust. Orosz rulett – vakmerő „szerencsejáték”, amikor a hatlövetű forgótáras pisztolyba csak egyetlen golyót tölt valaki, és úgy céloz vele. Nem lehet tudni, hogy melyik találata lesz halálos. Az esély egy a hathoz. Aljas és kegyetlen szórakozás az, ha valakire így fogják rá a fegyvert. Őrült tett, ha kétségbeesésében, bizonytalanságában, az öngyilkosság gondolatának fogságában egy ember önmagára céloz vele vaktában, a véletlenre vagy a szerencsére bízva életét.

Talán ilyen ez a világjárvány most? Nem tudjuk, hogy ki és mikor kapja meg a fertőzést, ki hordozza és kinek adja tovább. Nem tudjuk, ki marad tünetmentes, mert utólag sem mindig derül ki, hogy átesett-e a fertőzésen. Nem tudjuk előre, hogy aki megkapta, annak csak enyhe betegséget okoz, vagy halálos kimenetelű lesz számára. Nem tudjuk biztosan, mennyire és meddig lesz védett, idővel újra megbetegszik-e. Aki kórházba kerül, rákerül a lélegeztetőgépre? Ki az, aki hetek múlva visszatér az egészségesek közé, és ki az, aki nem? Talán saját erőnlétünktől, óvatosságunktól, a kezelésektől vagy a hitünktől függ?

A középkori pestisjárványba (1347 és 1352 között) az európai lakosság egyharmada, más becslések szerint kétharmada halt bele. Nem volt védőoltás. Azok maradtak életben, akiknek az immunrendszere erősebbnek bizonyult a vírusnál, vagy csodaképpen nem találkoztak vele. Kik élték túl a ragályt? És ma nehezebb a helyzet? Nem azonnal láthatók a tünetek, és vannak tünetmentes fertőzők is, így azt sem tudjuk, hogy pontosan kit, milyen találkozásokat kellene vagy lehetne kerülni. A védőoltások tömeges beadásáig marad a védekezés, a járványügyi előírások szigorú betartása: a maszk szabályos viselése, a távolságtartás és a tömeges összejövetelek elkerülése.

Keresztyén hitünk szerint nincsenek véletlenek. Abba a hitbe, hogy a teremtő és gondviselő Isten hordozza a mindenséget, nem fér bele a véletlen. Ő nem szerencsejátékos, vallotta Albert Einstein Nobel-díjas elméleti fizikus. Isten tudja – és csak ő tudja –, hogy mikor és ki a következő, akinek ez a próba adatik, és azt is, hogy kinek fejeződik be így a földi életútja.

Életünk az ő kezében van, ezért nincs más reménységünk, mint benne bízni. Ő tudja, mi a terve velünk (Jer 29,11–13). A mi dolgunk, hogy tegyük meg azt, ami rajtunk áll! Nem orosz rulett, hanem Isten kegyelme az, hogy élünk: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JerSir 3,22)