... szót hallva mostanában mindenki a Covid vagy más súlyos betegség utáni gyógyulás folyamatára gondol. A lábadozás szakaszára, amikor már nem beteg az ember, de még gyönge, s időbe telik a teljes felépülése, a munkába és társaságba való visszatérése. A másik jelentése viszont az építészet területére utal, amikor az alapozás után emelkednek a falak, épül valakinek a háza. A görög „oikodomé” szót mindkét értelemben lehet használni: fizikai-anyagi és lelki-szellemi építkezésre egyaránt. Péter első levelében az apostol ez utóbbiról beszél, a lelki ház épüléséről.

Adventi programot készíthetünk ebből magunknak, a házasságunknak, családunknak és gyülekezetünknek, hogy karácsonyra felépüljünk (és ne leépüljünk). Isten ajándékaként „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5) Az igealak nemcsak felszólító módban, hanem kijelentésként is fordítható, mégpedig jelen időben: ha folyamatosan dolgoztok magatokon, ti magatok is felépültök, ha Jézus Krisztushoz járultok, életetek alapjához, mint élő kőhöz.

Mindkét esetben föltehető a kérdés: ki tehát az építész? A címzettek, a hívő keresztyének és így mi, mai igeolvasók vagy maga Isten? A tervrajzot Isten készítette, a kivitelezés a mi dolgunk, így munkatársai vagyunk. De tudjuk, hogy az építési munkák közben állandóan egyeztetni kell a tervezővel. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” (Zsolt 127,1) Akkor nem hiábavaló a munkánk, ha Isten Lelkével kapcsolatban maradunk, ő adja rá az áldást. Készen kell lennünk a változtatásokra is, hiszen annyi minden adódik közben, sokszor félreértések is. A Szentlélek ajándéka, ha valóban megépül a templom, Isten háza, azaz épül általunk a világ.

Az advent a lelki-szellemi épülés és építkezés ideje. A csöndes várakozásé, befelé tekintésé, a kifelé és fölfelé figyelésé, a szemlélődésé. Egyáltalán nem paszszív magatartás. A lelki áldozatok bemutatása a szent papi tisztség és feladat betöltése. Nem elég a saját élő kövünket faragni és faragtatni, a közösség élő kövei is kellenek hozzá. Kapcsolatainkban egymásért élni, szeretni, egymásért áldozatokat hozni. Megbocsátani és bocsánatot kérni, az önzéstől, irigységtől kitisztulni, kényelmünket föláldozni, egymást meghallgatni, hatalomvágyunkat megszelídíteni. Időnket, energiánkat, önmagunkat beleadni, másokat is építeni. Jézus Krisztus áldozatos szeretetét megjeleníteni a világban – ez az aktív Krisztus-várás.