Czentnár Simon
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Czentnár Simon református lelkipásztort.
Szülei révén felvidéki, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyökerű, ő maga már Budapest nyolcadik kerületében nőtt fel, a család negyedik gyermekeként. Szolgálatát beosztott lelkészként az őt felnevelő Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközségben kezdte 2016-ban, miután elvégezte a teológiát. 2020 óta házas.
Beosztott lelkésze a Pesthidegkúti Református Egyházközségnek, adjunktusa a Károli Gáspár Református Egyetem Rendszeres Teológiai és Ökumenikai Tanszékének. Mit jelentett önnek oktatóként visszatérni a Károlira?
A Hittudományi Kar oktatói és hallgatói is nagy szeretettel fogadtak. Már a doktori képzés alatt lehetőségem adódott az oktatásra, 2020 őszétől pedig egykori témavezetőm, Békési Sándor tanár úr utódjaként folytathattam a munkát a tanszéken. A tanár úrral folytatott személyes beszélgetéseink, közös gondolkozásunk azóta is sokszor ad ösztönzést a tanításban. Oktatóként tudatosítanom kell a tanítás és kutatás felelősségét, máskor pedig szinte egy vagyok a hallgatók közül: velük együtt átélem a felfedezés és tanulás izgalmát. Persze nem nehéz így éreznem, hiszen korban is közel állok hozzájuk.
Ebben az évben doktorált. Lelkészi szolgálatában tudja-e alkalmazni a Kálvin János Szentírás-értelmezéséről folytatott kutatásai eredményeit?
Kálvin János Isten előtti alázattal és azzal a bizalommal olvasta a Bibliát, hogy annak egészében Krisztus megváltó munkája ragyog fel. Szemléletében elválaszthatatlan egymástól a hit és a tudomány, de nincs külön elmélet és gyakorlat sem: csak az értette meg Isten Igéjét, akinek a Szentlélek az életét is átformálta. E felismerések a személyes bibliaolvasásomra, valamint szolgálataimra, illetve oktatói munkámra is hatottak. Arra biztatom hallgatóimat, hogy bátran építsék életüket és szolgálatukat Isten szavára – ez az egyetlen biztos alap az életünkben.
Újra kötelező a maszkviselés a zárt tereken, de a templomokat még látogathatjuk. Volt-e kedvező tapasztalata a korlátozásokról?
Éppen a vírushelyzet közepén kerültünk feleségemmel a pesthidegkúti gyülekezetbe. Nagyon bátorító látni, hogy a közösség tagjai a korlátozások ellenére is számontartják egymást – ha máshogy nem lehet, telefonon vagy interneten. Emellett az online jelenlét új eszközökkel is segíti a missziót és diakóniai szolgálatot.

Voltak, akik az online ifjúsági óráinknak köszönhetően csatlakoztak a közösséghez. Néhány idősebb testvér most tanulta meg használni az internetet, így azok is csatlakozhatnak az alkalmainkhoz, akik nehezen mozognak.
A felsoroltak közül melyiket tartja a legfontosabbnak, és miért?
A közösség szerepének felértékelődését. Aki a korlátozások alatt nem kereste a gyülekezetet, könnyen elhitte, hogy anélkül is lehet élni, hiszen sokan amúgy sem járnak gyülekezetbe. Mások felismerték: a közösség Krisztus teste, hitünknek szerves része, és még jobban becsülni kezdték a lelki alkalmakat és a személyes találkozásokat.
Mi a hobbija, hogyan kapcsolódik ki?
Amikor sikerül időt szakítani a pihenésre, a feleségemmel meglátogatjuk a családunkat, illetve Pesthidegkút és Hűvösvölgy környékén kirándulunk, rácsodálkozunk a hónapról hónapra változó teremtett világra. Néha zenehallgatással, olvasással, rajzolással vagy más alkotómunkával pihenek.