... magunkat és egymást, hogy ha már lesz elég oltóanyag, és lesznek elegen, akik oltakozni akarnak, megkapják a védőoltást, és megszerezzük a nyájimmunitást, akkor visszatérhetünk a régi életünkbe, visszazökkenhetünk a régi kerékvágásba. Reméljük, hogy lesz elég oltás, lesz elég jelentkező rá, és megszelídül, elmúlik a pandémia. De egykori életmódunkat nem kellene visszasírni.

A legtöbben azt a régi kerékvágást akarják megtalálni, amelyben egy évvel ezelőtt pörgött a szekerük kereke. Vajon okos kívánság ez? Vissza a járvány előtti állapotba? Mindent ott és úgy szeretnénk folytatni, ahol és ahogyan abbamaradt? Ezt emlegetik sokan. Keresztyén gondolkodóként azonban felül kellene vizsgálni a régi életünket. Mit hozzunk vissza úgy, amint volt, és mit kellene egészen másként folytatni?

Egy másik képpel élve: az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Az halad előre, és semmi nem lesz már ugyanolyan, mint a világjárvány előtt volt. Reméljük. Csak remélhetjük, hogy mi sem leszünk ugyanolyanok, mint voltunk, hacsak nem vagyunk felszínesek, felelőtlenek, vagy nem szenvedünk emlékezetvesztésben. Reméljük, hogy tanultunk, sőt folyamatosan tanulunk valamit, és fejlődünk.

De mit tanulhattunk? Rá kellett jönnünk, hogy nem irányíthatunk mindent az életünkben. Sőt az életünk sem a mi kezünkben van. Nem magától értetődő, hogy még létezünk. Alázatosabbak lettünk? A prófécia figyelmeztet: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” (Ézs 55,8) Hálára tanít ez az időszak. Istennek köszönjük, hogy még élünk. Az előző nemzedék az ostrom után – szegényen és éhesen – megköszönte az életét, és megindult az ébredési mozgalom. Lesz-e megújulás most az egyházban? Vagy a régi rutinos szokások és hagyományok térnek vissza – üresen?

Az idő kereke ismét a böjti időszakba fordult. De néhány nap múlva már egy éve lesz, hogy egyetemesen böjtben él az emberiség. Kit szigorúbban, kit enyhébben, de mindenkit kényszerít a megszorítás. Nem önkéntesen ugyan, ám vállaltuk. Mire figyelmeztetett ez a hosszan elhúzódó böjt? Szerényebben élni. Kevesebbet fogyasztani élelemből, ruházatból, energiából, használati eszközökből.

Többet venni szeretetből, figyelemből, időből – elsősorban Istentől, azután mindezt tovább adni embertársainknak. Hallgassunk a másik nagy prófétára: „Szántsatok föl új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé!” (Jer 4,3) Van megújulás, ha mi magunk merünk változni. Ne áltassuk magunkat! Kérjük Isten Lelkét, hogy tanítsa az ő útjait és gondolatait!