Az Éden kertjében a kísértő azzal csábítja Évát, hogy szakítson a fáról, mert akkor az első emberpár olyan lesz, mint az Isten, tudni fogja, hogy mi a jó és mi a rossz (vö. 1Móz 3,4). Az ember azonban hiába engedett a kísértésnek, sokszor azóta sem tud jó és rossz között különbséget tenni, hanem a jó helyett a rosszat választja. A hívő ember sem mindig tud jól dönteni, de ő tudja, hogy nem olyan, mint Isten, éppen az különbözteti meg a hitetlen embertől, hogy keresi és kutatja Isten akaratát. A Szentírás tele van olyan jelzőkkel, ellentétpárokkal, amelyek rámutatnak az emberek közötti különbségekre: bölcs-bolond, igaz-hamis, eszes-esztelen.

Heti újszövetségi szakaszaink között Jézus a tíz szűz példázatában (Mt 25,1–13) a balga és az okos szüzekről beszél. Különösen érdekes, hogy a balga kifejezés bibliafordításunkban mindösszesen csak egyszer fordul elő az Újszövetségben, az Ószövetségben kétszer (vö. Jób 5,2; Zsolt 69,6). A példázat előtt az okos és gonosz szolga történetét olvashatjuk, ahol szintén előkerül a várakozás és a felkészültség kérdése, hiszen ez különbözteti meg kettejüket.

Az utóbbi példázat inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a vőlegény késik, azaz nem lehet tudni, hogy mikor fog visszatérni, de az okos szolga felkészülten várja, lámpásába elegendő olajat tölt. Bár a balgák megpróbálják megkísérteni az okos szolgákat, de tettük sikertelen, mert mindenki a maga életéért felelős, mindenki a maga hitében lesz megítélve.

E böjti időszakban szánjunk időt arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, vajon mi okosan várakozunk-e az eljövendő Úrra, és másokat is figyelmeztetünk-e arra, hogy legyenek okosak, és ne balga módon éljék életüket. Fogadjuk meg Pál apostol intését: „...okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat...” (Róm 12,1).