Csacsi dolgok

Tia, a szamármama ismét csak kétségbeesett iákolásba kezdett.
– Tóbiáááás! Tóbiááás!

A kiscsacsi most nem várta meg, hogy a gazda utánamenjen, hanem vidám szökdeléssel maga szaladt oda az anyjához.
– Itt vagyok, itt vagyok! Ne izgulj! Csak nézd, ott a völgyben… Lovak! Igazi csatamének!

De Tia mamát nem érdekelték a csatamének. Dühösen legyintett egyet a fülével.
– Ugyan! A lovak! Nem érnek azok túl sokat. Nem mondom, csatában jók, de ugyan mit lehet velük kezdeni ezeken a sziklás hegyi utakon? Ahelyett, hogy a rómaiak lovait bámulod, gyere ide mellém! Úgy látom, nem árt, ha tanulsz is egy kicsit. Azt például tudod, hogy milyen sokra becsülte Izráel népe a csacsikat mindig is?
– Sokra?! – kérdezte Tóbiás durcásan. – És akkor mi van Bálámmal, aki agyba-főbe verte a csacsiját, pedig az sokkal okosabb volt, mint ő?! És mi van Sámsonnal meg a malomkővel? Nem hiszem, hogy olyan sokra becsültek volna minket – durcáskodott Tóbiás.

Tia mama nyugtatóan bökte meg csacsija oldalát az orrával.
– Nem figyeltél, Tóbiás. Vagy nem figyeltél eléggé. Mert, ahogy mondtam – kezdte Tia mama –, a szamár az egyik legfontosabb jószága volt mindig is a zsidóknak. De Bálám nem volt zsidó, Sámsont meg a filiszteusok fogták el… Persze, a zsidók között is akadtak rossz vagy kegyetlen gazdák, de Izráel népe nagyon szerette a csacsikat. A legkedvesebb hátasállatuk volt. Többre becsülték, mint a lovakat! És tudod, miért? Mert a szamár sokkal kitartóbb állat. Ráadásul nyugodtabb, nem ijed meg olyan könnyen. És akármilyen hihetetlen, de sokkal jobban ragaszkodik a gazdájához, mint a ló. Mi, szamarak nagyon össze tudunk hangolódni a gazdánkkal, sokszor nemcsak a szavait, hanem még a gondolatait, az érzéseit is képesek vagyunk kitalálni.

Tóbiás elgondolkodott. Igen, valóban igaza lehet a mamájának, hiszen ő is megérti a gazdája minden szavát, a hangja színéből, a mozdulataiból pedig azt is ki tudja találni, hogy éppen milyen a kedve. És ugye a csacsik sokáig élnek. Egy szamár élete végéig társa lehet a gazdájának. Együtt lehetnek jóban és rosszban. Együtt lehetnek fiatalok, és együtt öregedhetnek meg. Tóbiást az anyja hangja riasztotta fel a gondolkodásából:

– Régen a vagyont is abban mérték, hogy kinek mennyi állata volt. És a szamár a legértékesebb állatok közé tartozott. Jefte fiainak és unokáinak volt 70 szamara, amiken lovagoltak is. Amikor a Biblia felsorolja Dávid király vagyonát, akkor a tevék után rögtön a szamarak következnek. Még a szamarak felügyelőjének a nevét is feljegyezték: Jehdejá volt, aki a király értékes szamaraira vigyázott. Maga Dávid és a királyi hercegek is öszvérháton közlekedtek, nem lovon. A Messiás pedig szamárháton fog bevonulni Jeruzsálembe! Úgyhogy fölösleges irigykedned azokra a csataménekre. Jobb, ha megjegyzed, hogy egy rendes zsidó ember fel nem ülne ilyenre, hanem büszkén lovagolna a csacsija hátán.