... akarunk élni, el kell tudni fogadni önmagunkat és egymást. A legtöbb embernek azonban már az is bizonytalanságot okoz, hogy saját maga adottságait, ajándékait, gyengeségeit, hiányait és lehetőségeinek határait felismerje, és békességgel elfogadja. Sokan vitában és feszültségben vannak önmagukkal, ezért problémás a másokkal való kapcsolatuk is.

Az adottság kifejezés rámutat arra, hogy nem nekünk kell kitalálni magunkat, hanem csak rátalálni kell arra a senki mással össze nem téveszthető, egyedi mivoltunkra, akit-amit Istentől kaptunk. A Teremtő Isten nélkül semmi nem adott, sőt, minden bizonytalan. Onnan kezdve levegőben lebeg minden okoskodás, és minden viszonylagos. Ha az Isten nélküli ember a viszonyítási pont, akkor beláthatatlanok a tévedéseink és következményük.

Kicsoda az ember? Ki vagyok én valójában? Szüntelenül visszatérő kérdés. Keresztyén hitünkből azt valljuk, hogy a Teremtő képmása, akiért Jézus Krisztus testet öltött a világban, akiért meghalt és feltámadt. Aki nem innen indul felfedező útjára, az csak ábrándjait, fantáziáját vetíti ki mindenre, nem lesz fix pont és szilárd talaj a lába alatt. Aki viszont megtalálta önmagát Isten teremtett rendjében, az békében él másokkal is, tiszteletben tartja a másik ember szabadságát, azaz elfogad másokat. Az elfogadás a tudatos, egészséges, felnőtt magatartás.

Először tehát saját magunkat kell elfogadnunk, azután másokat is úgy, amint vannak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindennel egyetértünk, sőt, ellenvéleményünket ki is kell fejtenünk, hogy előrébb jussunk, és növekedjünk a kapcsolatunkban. Az elfogadás azonban olyan erőtér, amelyben biztonságban érezheti magát az ember. A bizonytalanság félelmet gerjeszt, és sokszor nem tudjuk ennek feszültségét elviselni, támadunk, nehogy a másik támadjon hamarabb. Háborúzunk.

A kiegyensúlyozott kapcsolatokhoz kölcsönös őszinteség, egymásra figyelés, igazodás és állandó egyezkedés kell. Ezek folytonos figyelmet, sok energiát és munkát igényelnek. Aki nem meri vállalni, aki fél, az gyakran olcsóbb utat választ, manipulál és játszmát játszik. De ha részt veszünk mások játszmájában, és hagyjuk magunkat kihasználni, megfojtjuk a fejlődést.

Felelősséget kell vállalnunk azért, hogy ki merjük mondani, ami nem jó. Milyen keresztyén emberképet mutatunk a világnak? Bizakodó, derűs, békét teremtő, vagy képmutató és békétlen kapcsolatokat? Az elfogadásban erő van. A békesség és a szeretet erői. Ez kell egyéni és közösségi kapcsolatainkhoz. A népek és nemzetek békéjéhez.