Ezt a címet kaptam a Kereszténység, esélyteremtés, a cigányság felzárkózása elnevezésű, márciusban tartott baranyai konferencián. Nyelvészeti munkatársként (Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete) a Biblia átültetésével foglalkozom beás nyelvre, ennek a vállalkozásnak a motivációs hátteréről, nehézségeiről és messzebb mutató lehetőségeiről beszélhettem.

Amikor a szervezetünk jó pár éve szembesült azzal, hogy a Dél-Magyarországon élő cigányság nyelvén, beásul (amelynek önmagában több nyelvjárása van) nem létezik a Szentírás, elkezdtük keresni az alkalmas anyanyelvi fordító(k) személyét. A nyelvtanulás és sok zsákutca után végre elkezdődhetett a munka, de néhány történet lefordításán túl nem jutottunk. A Wycliffe ugyanis csak olyan területen kezd fordításba, ahol az érintett nyelvet beszélő emberek, szervezetek, gyülekezetek irányából fogalmazódik meg az igény, gyakorlati reményt adva ezáltal a lefordított részek valós használatára.

Mindehhez látnunk kell azt is, hogy a beások között zajlik a nyelvcsere folyamata, vagyis a fiatalabb generációk már nem vagy alig beszélik, ismerik az idősebb generáció által még használt nyelvet. Erősen megkérdőjeleződött tehát az utóbbi időben a magyarországi beás bibliafordítás létjogosultsága.