... leírásai is mintha kicsit távolságtartóak volnának, ami az érzelmeket illeti. Tényeket olvasunk, a hozzájuk fűződő érzelmi jelenségek azonban meglehetősen szűkszavúan ábrázoltak, pedig bizonyára óriási viharok dúlnak a lelkekben. Ezért érdemes felfigyelnünk arra a néhány igeszakaszra, ahol az evangélium írói a tényeken túl érzéseket is említenek.

Amikor Jézus az utolsó vacsorán bejelenti a tanítványoknak, hogy egyikük elárulja őt, „nagyon elszomorodtak” (Mt 26,21). Felkavaró és megdöbbentő ez a bejelentés. Zavartan néznek egymásra, kutatva magukat és egymást, ki tehet ilyet. Azután a Gecsemáné-kertben Jézus a saját érzését osztja meg velük: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” (38) Nem rejtette el az érzelmeit földi életének utolsó, döntő estéjén, amikor igent kellett mondania a kínszenvedésre és a halálra. „Halálos gyötrődésében (a görögben az agónia szó szerepel) még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.” (Lk 22,44)

A biológiai képtelenségnek tűnő hasonlat kifejezi, összesűríti az egészséges testi ösztön és az Istennek engedelmeskedő lélek hatalmas ütközését és vívódását. Magánya leírhatatlan, hiszen a legközvetlenebb tanítványok sem képesek részt venni ebben. Elalszanak. Elfogatásakor kifejezi, hogy ellenségeinek sunyi, gyáva és méltatlan ez a magatartása, hogy az éj leple alatt, titokban törnek rá, mégsem személyes indulat ez, hanem az igazsággal való szükséges szembesítés. A gyors éjszakai, hajnali kihallgatások, a koncepciós perek, értelmetlen vádak kereszttüzében Jézus egy idő után elhallgat, megőrzi békességét és méltóságát az igazságtalan viták, majd a gúnyolódó bántalmazások alatt.

A százados, aki a kereszt alatt hivatásos közönnyel felügyeli a bűnözők büntetését, addig nézi Jézust, hogy belerendül a lelke. A kivégzést vezető és ellenőrző római katonának tapasztalt és kemény férfinak kellett lennie, nem könnyen hatódik meg, mégis így vall: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,56)

A harmadik napon aztán az Élet győzelmén ámuló, ujjongó, mégis csöndes, bensőséges csodálkozás tölti el a nőket és a férfi tanítványokat, akiknek a Feltámadott megmutatja magát. Azt az érzést nem lehetett leírni. Ezért adnak a híradások csak tényeket. Mit lehet mondani, amikor Isten újat teremt? Elakad az emberi szó. Csak hódolni és imádni lehet a mindenség Urát.

A hideg világban kegyetlenek a tények, de a keresztre feszülő Isten szeretete olyan érzelmi biztonságot ad, amellyel lehet újat kezdeni.