Az eljövendő boldog idők hírnöke
A rák a második vezető halálok világszerte. A hospice-házakba – köztük a keresztyén hátterű Majosházai Hospice Házba – akkor kerülnek a betegek, amikor a gyógyulásra már végképp nincs esély. Polcz Alaine, a magyar hospice-mozgalom elindítója szavaival: „Az élet természetes része a halál. Ideje van a meghalásnak, ezt sem siettetni, sem elhúzni nem szabad…”
Hogyan lehet elfogadni az elfogadhatatlant, miként lehet megélni a gyászt, és hogy lehet újrakezdeni az életet társunk, szüleink, esetleg gyermekünk elvesztését követően? Talán nem véletlen, hogy éjjel arra ébredtem, milyen jó lenne segíteni a barátnőmnek, aki épp halálos beteg édesanyját ápolja. Riportra készülök a Majosházai Hospice Házba, ott majd megkérdezem: mi adhat vigasztalást, amikor az utolsó hetekben ott ülünk a szeretteink mellett. Szorongás kerít hatalmába, az elmúlástól való félelem mindannyiunkban nagyon erős. Hogy lehet ezzel a halál közvetlen közelében megbirkózni? Miközben ezek a kérdések foglalkoztatnak, érkezik az sms, a barátnőm anyukája meghalt.
AZ ERŐTLENEK GYENGESÉGEIT HORDOZZUK
Polcz Alaine fogalmazta meg ezt is: „A hospice célja: visszaadni a halál méltóságát, segíteni a beteget és a családot, hogy nyílt kommunikációval tudjanak élni a halál elfogadásában.” A fájdalom és az elmúlás árnyékában hogyan beszélhetünk a húsvétról, a feltámadás ünnepéről? – ezekkel a gondolatokkal állunk meg Majosházán a modern épület előtt, amelynek homlokzatán ez az Ige áll: „Az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk.” (Róm 15,1)
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!