Feltámadt a mi életünk

Előfizetek

Húsvéthoz közeledve, a böjti időszakban, Jézus Krisztus szenvedésének és halálának felidézésekor különösen is fontos a reformáció korának értékes liturgikus énekeit elővenni – vallja Berkesi Sándor zenepedagógus, Liszt- és Kossuth-díjas karnagy. A kálvini reformáció nem pusztán a zsoltárok újraalkotásáért tett sokat, hanem azok gyülekezeti énekként való elterjesztéséért is.


Azt mondják, egy énekeskönyv élettartama harminc-negyven év. A mi, 1948 óta használt régi református énekeskönyvünk a maga hetven évével már két „énekeskönyvöltőt” is megért. Most lesz az első húsvét, amikor az új énekeskönyvet használhatjuk. Vannak-e kiemelten kedves énekei a húsvéti ünnepkörből?

Magam is része voltam a Generális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottságának, amely összeállította az új Református énekeskönyvet. Igaz, csak egy ideig, mert úgy éreztem, át kell adnom a stafétabotot a fiataloknak, hadd hozzák a friss ötleteiket. Énekeskönyvünk megújítását sokan, sokféle igénnyel és reménnyel várták.

Egyházunkban évszázadokon át megőriztük az első reformált nemzedékek korában kialakult énekanyag nagy részét. Ennek felelősségét szem előtt tartva igyekeztünk válogatni a magyar egyházzenei anyanyelviség elsőbbségének jegyében, Kodály és tanítványainak szellemében. Kimaradtak a könyvből az alig használt énekek, de benne van sok ismert, gyakran felcsendülő dallam. Gazdagodott a gyűjtemény a hazai testvérfelekezetek énekkincsével, a XVI–XVII. század többnyire a magyar evangélikus énekeskönyvből átvett korálénekeivel, a protestáns világkeresztyénség alapénekeivel. Kiemelném a gyűjteményből nagyhét közeledtével a 68. genfi zsoltár dallamára énekelhető passióéneket Szenci Molnár Albert négy evangéliumból összeállított versével. Régi gyöngyszemek a Krisztus feltámadott, a Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, a Jézusom, ki árva lelkem kezdetűek.

Berkesi Sándor Fotó: Hirling Bálint

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!