Közük van a mennyhez
Örökségünk: a prédikáló mennyezet II.
Háromrészes összeállításunkban a teljesség igénye nélkül mutatjuk meg, merre induljon az olvasó, ha kazettás templomokra szeretne bukkanni; utánajárunk, hogy a hazatalálás érzésén és a szép látványon túl mit kaphatunk a festett mennyezetkazettáktól; olyan művészt is bemutatunk, aki a mai napig foglalkozik kazettás mennyezetek készítésével.
A mostani, képekben gondolkodó, „telefonos nemzedékhez” utat találhatunk a kazettás mennyezetek segítségével, véli Bereczky Zoltán nyugalmazott lelkipásztor, aki a hetvenes évek óta kutatja a mennyezetkazetták jelentőségét, a témában két könyve is megjelent. Szimbolikus ábrázolásról, a képek által kirajzolódó misztériumjátékról és arról beszélgettünk, a mennyezetek hogyan igyekeznek átadni az üzenetet: Jézus velünk van.
Emlékszik arra, amikor először fölnézett egy templom kazettás mennyezetére?
A hetvenes évek elején a Néprajzi Múzeumban dolgoztam, és raktárrendezés közben belebotlottam a földön hányódó táblaképekbe. Megkérdeztem a muzeológusokat, mit ábrázolnak a rájuk festett képek, azt mondták: növényi ornamentikák.
Miért lehet, hogy a múzeumban megelégedtek ezzel a válasszal?
A néprajztudomány és a művészettörténet leíró jellegű. Leírják, számontartják, amit találnak, látnak. Szerintük a mennyezetkazetták a tárgyi kultúra leletei, a festőasztalos-mesterek vagy képírók művei: templomberendezések, festett népi bútorok közt van a helyük. Én úgy éreztem, hogy a „mennyezet” elnevezés azt sugallja: közük van a mennyhez, nem csupán díszek, a rajtuk látható kép egyúttal üzenet is.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!