Húsvét után jó végiggondolni, hogy mit is jelent nekünk Krisztus feltámadása. Pál apostol írja ezt korábban a rómaiaknak: „Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk” (Róm 6,2–4).

A Heidelbergi Káté 45. kérdés-felelete is erről szól: „Először is: legyőzte feltámadásával a halált, hogy részeseivé tehessen bennünket annak az igazságnak, melyet halálával szerzett meg számunkra. Másodszor: új életre támaszt az ő ereje által minket is. Harmadszor: Krisztus feltámadása biztos záloga a mi idvességes feltámadásunknak.”

Részesei lehetünk tehát annak az igazságnak, amit ő szerzett meg nekünk, a bűn hatalmát megtörve. A Krisztusban kapott új élet szabadságot jelent, nem vagyok többé szolgája a bűnnek. Maga Pál apostol így vall erről: „Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,19–20). Egyik énekünk ezt így fejezi ki: „…a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad!”

Luther Márton egyik fő műve A keresztyén ember szabadságáról címet viseli. Ezzel hívta fel a figyelmet arra, hogy akkor vagyunk igazán szabadok, ha nem vagyunk a bűn szolgái, mert akkor nem a bosszú és a fogat fogért indulata vezet, hanem a megbocsátás. Ma a szabadságot sokan félreértik, maradjunk az igazi krisztusi szabadságnál!