„Könyvében őszintén mesél a sikereiről és a kudarcairól” az énekes – olvassuk a médiában. „Meséljen a szakma rejtelmeiről!” – kéri az újságíró az alkotót. Mivel biztosan nem kitalált, mesés elemekkel tarkítja mondanivalóját az énekes, hanem valóban őszinte, hiteles beszámolót nyújt, illetve pontos képet adva hivatásáról, magyarázza annak tartalmát, avat be rejtelmeibe az alkotó, írhatjuk ez utóbbiakat!

Amikor azt olvassuk a sajtóban, hogy a könnyűzenei együttes tagjai „lelkesen mesélnek sikereikről”, egy celeb pedig ugyancsak „lelkesen mesél élete nagy sikeréről”, a suta szóhasználat nyomán óhatatlanul ez jut eszünkbe: reméljük, azért igazat is mondanak… Egyértelműen, a pongyola szóhasználat ellenében, megtisztelve a nyilatkozókat: lelkesen idézik fel, ecsetelik, tudatják, újságolják sikereiket, illetve osztják meg eredményeiket a sajtóval, általa pedig a nagyközönséggel.

Az idézett és hasonló mondatok az őszinte beszéd helyett a mesél ige egy mellékjelentését („no, ne mesélj!; ugyan, ne meséljen nekem!”: ’ne akarj, ne akarjon velem elhitetni valamit!’) is a tudatba hívhatják tehát, félreérthetők, ott rejlik bennük a pletykák felelőtlen terjesztésének, másokra erőltetésének, a nagyításnak, a tódításnak a lehetősége is! Az, hogy mesebeszéd mindaz, amiről szó van. Ezért az említett példákban és a valóságra, az őszinteségre utalás más eseteiben a mesél helyett – a javasolt szinonimákon kívül – használható igék: elmond, előad, közöl, emleget, tájékoztat, tudósít, számot ad, referál, visszaidéz, felelevenít stb.

Olykor pedig nemcsak félreérthetővé, hanem egyenesen mulatságossá teheti – bizonyára minden effajta szándék ellenére – a közlés tartalmát a mesél ige. Íme, néhány példa: egy médiaszereplő „a múltjáról és a csajokról kezdett mesélni”, egy másik „őszintén mesélt párkapcsolatairól”, egy harmadik ugyancsak „őszintén mesélt hódításairól”. Kérdés: a nagy oximoront, az „őszinte mesét” higgyük, vagy ne higgyük?