Lelki Éhség – Protestáns spiritualitás a 21. században
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” – olvashatjuk Máté evangéliumában. Ugyanakkor éhezik és szomjazik a lelkünk a spiritualitásra.
Hogyan csillapítható lelki éhségünk? Mit kezdhetünk protestánsként a magunk és embertársunk lelki éhségével? A lelkigondozói munkában éppúgy alapvető, mint más segítő hivatásokban, hogy figyelembe vegyük a személyiség spirituális vonásait és kapcsolódásait. Miként válik a lelkész lelkigondozóvá?
Németh Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszékének tanárát ezekről az izgalmas kérdésekről is faggattuk.
Nemrégiben jelent meg A Lelki éhség – Protestáns spiritualitás a 21. században című könyv, amelynek Ön az egyik szerzője. Tagadhatatlan jelenség a korunkat átható spirituális nyitottság és érdeklődés, az egyházi kultúrán kívül és belül egyaránt. Az egyházban ugyanakkor óvatosság, visszafogottság, sőt talán félelem is kapcsolódik hozzá – olvasható az előszóban. Többször hallottam, hogy az egyházban nem szeretik a pszichológiát.
Az idegenkedés a pszichológiától és a spiritualitás mai szóhasználata mögött rejlő elképzelésektől egy tőről fakad. Az idegenkedők valójában azt a félelmüket próbálják kifejezni, hogy valami, ami nem az Isten országához tartozik, be akar nyomulni arra a területre, ahol Isten Szentlelke a meghatározó.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!