Hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára?

Gyermekkorom a Zemplénhez kötődik, ott végeztem tanulmányaimat. Édesapám körzeti orvos, édesanyám óvónő volt, így mindenki ismert minket. Mintaként kaptam a családi, rokoni kapcsolatok ápolásának fontosságát, évente Szerencsen családi találkozót szerveztünk. Egyházi kötődésünk mindig volt, anyai dédnagyapám bihari esperesként szolgált Darvason, apai nagyapám kántortanítóként Göncön.

Testvéreimmel gyermek-istentiszteletre jártunk, szerepeltünk a karácsonyi műsorban, természetes volt, hogy konfirmáljak. Az iskola és a család véleménye alapkérdésekben különbözött, de az utóbbi formálta szemléletemet

Hogyan határozta el, hogy lelkész lesz?

Az érettségit követő évben érlelődött meg bennem, hogy teológiára jelentkezem. A szerencsi gyülekezetben élénk ifjúsági élet folyt, együtt voltunk, formálódtunk. Anyai nagymamám, aki akkor velünk élt, komolyan vette hitét és kegyességét. Ez rám is hatással volt. A szüleim támogatása mellett e tényezők érhettek össze a döntésembern. A családi, rokoni kötődés mellett a nagy hagyományú és folyamatosan működő lelkészképzés kialakult struktúrája is Debrecenbe vonzott.

Milyen az iskolai élet a „kis Tk”-ban?

Nyolc évfolyamon 40 osztályunk van, több mint ezer tanulóval és 80 pedagógussal. Gyakorlóiskola vagyunk, tanító, lelkész és tanár szakos hallgatók képzését is ellátjuk. Sokféle programot szervezünk, élénk és sokszínű életet élünk, bár a vírushelyzet ezt alaposan átírta. A hittanoktatásban is részt veszek, munkaközösségünknek nyolc tagja van. A hittanoktatás találkozás, amiből sok minden lehet. Fontos a „mit”, de még inkább a „hogyan”, a tartalom, a szemlélet átadásának módja. S ha néhány tanévig tudunk együtt haladni, abból az útravalóból is magukkal vihetnek valamit a ránk bízott diákok, amiből mi is merítünk.

Mit jelent „az iskola mint misszió” fogalompáros?

Egyházkerületi fenntartású intézmény vagyunk. Református tanulóink 90%-a debreceni gyülekezetekhez tartozik, lelkészi ajánlást 40-45 gyülekezetből kapunk. Ajánlást hozni nem nehéz, de a gyülekezeti kapcsolatot elmélyíteni az. Ebben a református iskolának, amely számomra híd a családok és a gyülekezetek között, feladata van. Arra kérjük tanulóinkat, hogy havonta legalább egyszer vegyenek részt gyermek-istentiszteleten abban a gyülekezetben, ahonnan az ajánlást kapták, és ahol majd konfirmálni fognak. Erre a célra készítettük az „Atyám házában” hívogató füzetet. A járványhelyzet előtti években tanulóink 80%-a részt vett a gyülekezeti alkalmakon. Ez közös felelősség és feladat. Az iskola falain belül is vannak igei alkalmaink. A gyermekek csendesperceken, a pedagógusok tanári bibliaórákon vesznek részt, ünnepi istentiszteleteinket a Nagytemplomban tartjuk.

Hogyan kapcsolódik ki?

Családommal a nagytemplomi közösség tagjai vagyunk, a lelki feltöltődésben fontosak a gyülekezeti alkalmak. Szívesen olvasok, szeretünk családi körben kirándulni, együtt játszani, vagy akár közösen filmet nézni, és a rendszeres sport is része a hétköznapjaimnak.