– Nincs olyan helyen a XX. századi magyar képzőművészet kánonjában A. Tóth Sándor, mint ahol sokunk szerint lennie kellene – mondja Feledy Balázs művészettörténész, aki a BÚÉK Tóthék című kiállítást megnyitotta. Hozzáteszi, hogy a rendszerváltásig mellőzöttnek számított A. Tóth Sándor ismertségében és elismertségében nagy előrelépés történt az elmúlt három évtizedben, köszönhetően a művész hagyatékát gondozó fia, Tóth Gábor Sándor fáradhatatlan munkásságának.

A KUBISTA-EXPRESSZIONISTA

Annak, hogy A. Tóth Sándor nem lett ünnepelt, országosan ismert művész még élete során, nemcsak az az oka, hogy a második világháború után klerikálisnak, irredentának bélyegezték, hanem a több lábon állás is. – Ez minden művésznél veszélyes helyzetet teremt. Mert akik csak festészettel, csak szobrászattal vagy csak írással foglalkoznak, azokról egyszerűen elmondható, hogy festők, szobrászok, írók. A. Tóth Sándor viszont kiváló festő és hasonló kvalitású grafikus volt, nem mellesleg nemzetközi szinten elismert bábművész és kivételes felkészültségű, sok nyelven beszélő tanár – mondja Feledy Balázs.