Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Csűrös András vezető lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

A családok összetartó ereje ma is a családi lojalitás – vallja Fodorné Ablonczy Margit lelkész, Az Isten előbb szeretett minket című könyv szerzője. Vele beszélgettünk.

Megértettem, hogy hit és engedelmesség kéz a kézben járnak. Ez nem csupán annyit jelent, hogy cselekedjek jót, hanem hogy legyek engedelmes szolga. Úgy tegyem a jót, ahogy Isten parancsolta. Úgy hirdessem az ő szavát, ahogy ő mondja. Őt ugyanis nem lehet akárhogyan követni.

Az egység – az alkotmány megfogalmazása szerint – kiterjed mindazokra a kérdésekre, amelyeket az alkotmány vagy az országos egyházak felhatalmazása közös szabályozás alá von. A részegyházak továbbra is megtartják önállóságukat és függetlenségüket belső szervezeti rendszerük kialakításában.

Ha már biblikus történetekről van szó, természetes, hogy az adott történelmi kort érzékeltessem, még ha csak jelzésszerűen is. Egy-egy építészeti forma részlete vagy a lakásbelső, a divat, a viselet egy-egy megoldása is igazolja azt a korszakot – mondja Damó István képzőművész-grafikus, lapunk gyermekrovatának illusztrátora.

Fel kell készíteni a segítőket: a Bárka táborba – funkciójának megfelelően – sok hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyermek érkezik, akikkel különleges bánásmódot igényel a kapcsolattartás, az együttműködés és a közös játék – magyarázza Bányai Sándor élménypedagógus, aki a kezdetek óta részt vesz a szervezésben.

Thomas Ender festőművész már tizenkét éves korától a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Magyar vonatkozású képei még életében a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kincsei közé kerültek, a Waldstein-gyűjtemény részeként, köztük az itt látható gyönyörű sárospataki festménnyel.

Elvárjuk, lánglelkű igehirdető legyen, akkor is ha öten ülnek vasárnap a templomban. Vigasztaljon, bátorítson, gyámolítója legyen a többi magányos, lelki zavarokkal küzdőnek, bizonytalanságban élőnek. Ha nincsenek barátok, de legalább egyvalaki, megértő társ... De ha senki nincs, akinek elmondhatná, hogy senkije nincs?

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének nemcsak mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják a közös gondolkodásra, párbeszédre ösztönző elmélkedések. A heti bibliai szakaszhoz Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Évről évre több a református kötődésű épület Lovasberény történelmi főutcáján. A Kossuth utcában nemcsak az évszázados parókiát és a türelmi rendelet idején épült templomot találjuk, hanem a gyülekezeti házat, az egykori és az új óvodaépületet, közéjük ékelődve pedig a tíz éve ismét református fenntartásban működő iskolát.

B. Tóth Klára festőművész – restaurátor, költő – alkotásának többlete a csodálatos képen kereszt alakban hullámzó, örvénylő, a szemlélők lelkét is magával sodró víz, amelyet csodálva eszembe jut irodalmár-művészettörténész anyám egyik lírai feljegyzése: ő vízkereszt ünnepét pontosan így, hullámokból, vízpászmákból fonott keresztként képzelte el.

A gyülekezeti csendesnapok és -hetek nemcsak testvéri együttlétekre adtak módot, hanem lelki megtisztulást is jelentettek számukra, lehetővé téve hitük elmélyülését. Élmény volt látni, ahogyan egy istenfélő házaspár idős éveiben élő hitet nyer, és ennek valósága szemmel láthatóan növekedik az életükben.

Nagy Ferencet 75 éve, 1947-ben mondatták le tisztségéről. Az egykori miniszterelnök, aki hazáját Isten oltalmába ajánlotta, így írt emlékezésében: „A kommunista elnyomás alatt álló Magyarország megszabadult utolsó demokratikus miniszterelnökétől. Leomlott az utolsó akadály is a teljes kommunista befolyás elől.”

Akik előttünk jártak, nehezebb terheket is viseltek, rosszabb körülmények között is kitartottak, így nekünk sem igen van más választásunk. Nem a könnyebb utat kell keresnünk, és nem ragaszkodhatunk kevésbé az értékeinkhez, mint azok, akik reánk hagyták azokat – vallja Hájas István festőművész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület Levéltára és Múzeuma igazgatója.

Templomtoronyból, öreg szekrények mélyéről mentett meg történelmi jelentőségű iratokat a kárpátaljai egyházkerület levéltára és múzeuma, amely egybegyűjti, feldolgozza és kutathatóvá teszi gyülekezeteinek ránk maradt jegyzőkönyveit, zsinati körleveleit, határozatait. Az intézményt Szilvási Erzsébet tárlatvezető kalauzolásával jártuk be.

Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatók. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a bibliai történeteket, melyekben őseik szerepelnek.

– Amint hazaérünk, ellátom a sebeidet – szólt a pásztor, és magához ölelte a kisbárányt. – Most már ne sírj, ne remegj! Biztonságban vagy.

Elsődleges céljának a fiatalság nevelését tartotta a tudós prédikátor, Szegedi Kis István. Általában rövid időt töltött egy-egy településen, azután továbbindult új közösségekbe. Intellektusa, logikus okfejtései és Melanchtonhoz hasonlítható közvetítői mentalitása révén sokszor meg tudott szólítani más felekezetűeket is.

– Noha a szüleim megkereszteltettek, a vallásos nevelést nem tartották fontosnak, így sokáig nem is találkoztam ezekkel az ismeretekkel. Már gimnazista voltam, amikor a nagyszüleim hagyatékában találkoztam egy református énekeskönyvvel, és rácsodálkoztam a benne olvasottakra. „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma” – nem értettem, de megragadott.