Hóseás próféta más bibliai példákhoz hasonlóan az Úr beszédes életű küldöttje. Isten egykor szolgái életét is használta üzenete elküldésére és megértetésére, ma is tehet így. A próféta élete és kora rendkívüli időszak volt. Isten népe két országra szakadva élt, az északi, nagyobb országrész, Izráel a gazdasági, politikai sikerek és fellendülés ellenére egyértelműen a vesztébe rohant.

Néhány évtizeddel az összeomlás előtt, a Kr. e. 8. század közepén nehéz üzenetekkel megterhelve küldte Izráel Istene Hóseást, Beéri fiát (Hós 1,1) engedetlen népéhez, amelyet továbbra is szeretett, hűségesen hordozott. A prófétának „Gómert, Diblajim leányát” (Hós 1,3) kellett feleségül vennie, akitől három, Izráel sorstragédiáit kifejező nevű gyermeke született. A szent életű próféta parancsba kapta: „Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az Úrnak” (Hós 1,2).

Napi igeszakaszainkban olvassuk: „Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izráel fiait, bár más istenekhez fordulnak, és szeretik a mazsolás süteményt” (Hós 3,1). Hóseás házassága és az általa megfogalmazott üzenet a könyv meghatározó témája. A bibliakutatás kérdése, hogy mit jelent Hóseás feleségének a paráznasága.

A Szentírás többször hasonlítja Isten és népe kapcsolatát a házassághoz, a nép hűtlenkedését, bűnét a házasságtöréshez, paráznasághoz. Az idegen istenek, bálványok tisztelete szintén paráználkodás. Nem bizonyos, hogy Gómer „egyszerű” prostituált, lehetett olyan papnő is, aki a vallásgyakorlás részeként a kultuszi paráználkodásban vett részt, vagy olyan asszony, aki az északi országrész istentiszteletével együtt a bálványokat imádta. Isten tervében ő is szerepet kapott.