Ez a mostani tárlat az MTA Könyvtár és Információs Központ, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma és a város új szellemi műhelye, a Tokaj-Hegyalja Egyetem Kulturális Örökség Tudományok Tanszéke közös munkájaként jött létre. Külön köszönöm Tamás Editnek, a Rákóczi Múzeum igazgatójának, hogy felhívta erre az akvarellgyűjteményre a figyelmemet, s Monok Istvánnak, az MTA Könyvtára főigazgatójának, a régi könyvek és könyvesházak tudós elemzőjének, hogy megajándékozott a könyvértékű, nagyon elegáns kiállítási katalógus egy példányával.

Címlapján nem is ékeskedhetne más Ender-vízfestmény, mint a sárospataki Rákóczi-várról készült, olajfestményhez képest halványabb színeivel együtt is rendkívül megszólító erejű alkotás.

Thomas Ender az 1860-as évek első felében járt Magyarországon, felső-magyarországi sorozata művészetének „hattyúdala” volt. E képek alkotóját, aki egyben világjáró is volt, hiszen járt tudományos expedíción Brazíliában, s 1819-től – bécsi stúdiumait követően – Rómában is tanult, nyilvánvalóan megérintette Felső-Magyarország minden szépsége: a Vág völgye, a Magas-Tátra vagy éppen a Szepesség. S – nagy örömünkre – nem maradt közömbös a magyar puritán lelkiségi mozgalom egyik fővárosa, Sárospatak iránt sem.

A kiállítás rendezői, Babus Antal, Gaálné Kalydy Dóra, Mázi Béla és Tamás Edit nyilván nem pataki lokálpatriotizmusból tették – rendezőtársaikkal együtt – a címlapra éppen a Rákóczi-vár képét. Érdemes itt idéznünk azt a néhány sort, amely – sajnos, csak magyar nyelven – ezt a szépséges alkotást méltatja: „A Waldstein-gyűjtemény utolsó akvarelljén a sárospataki vár akkoriban (a tizenkilencedik század második felének elején!) romos lakótornya, a Vörös torony, előtte a Sub Rosa terem kerek sarokerkélye és a Perényi-szárny látható.

A várat 1534 és 1541 között Perényi Péter koronaőr építtette, 1616-tól közel száz esztendeig a Rákóczi család birtokolta. Sárospatak legtöbbet Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György felesége idején fejlődött. (Ő nem csupán a református egyház- és iskolatörténet, de a botanika, a gyógynövényalapú orvoslás és az úrasztali hímzések jeles művelője és szakértője is volt, továbbá számos hívő család leánygyermekét adták be hozzá udvari kisasszonynevelésbe. Változatos, kordokumentum-értékű levelei – Szilágyi Sándor kutatásainak köszönhetően – ma már egyháztagjaink, egyházi iskoláink részére online is elérhetők. A mai időkben hiterősítő olvasmányok ezek.)

Férje halála után visszatért Patakra, és minden erejével a kollégium (amely ma is a város tudományos erődítményeinek egyike, híres könyv- és levéltárával, kiadványaival, tudományos folyóirataival, lelkészképzésével és konferenciáival) felvirágoztatására törekedett. Neves tanárokat hívott meg, négy éven át itt tanított Comenius, itt írta korszakalkotó könyvét, az Orbis Pictust.

Az 1690-es évek közepétől az új tulajdonos, II. Rákóczi Ferenc költözött a várba, és fényes udvartartást vitt. A sárospataki váregyüttes a hazai késő reneszánsz egyik legismertebb épülete. A lakótornyot és a kastélyszárnyat összekötő udvari Lorántffy-loggia könnyed árkádjai vonzzák a látogatók tekintetét, őrzik a fejedelemasszony emlékét”. Erre törekszem én is, évtizedek óta, cikkektől tanulmányokig és versekig; egyik kötetem címe, A bokályos házban e „gyolcs-diadémos asszony” emlékét őrzi.

Fogadjuk szeretettel Patak szellemi és lelki kincseit!