Nem a „vezetés” vezet

A vezetés cselekvést, folyamatot, az irányítás, igazgatás menetét jelöli: „…adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra” (1Kor 12,28). A vezetőség a cselekvő személyek csoportjára, együttesére utal: „A kicsik futárszolgálatot teljesítenek, s a vezetőség mellé vannak beosztva, akik a présházból irányítják a munkát” (Szabó Magda: Abigél). Ezek hibátlan mondatok.

A szóban forgó két főnév jelentése tehát eltér. Összekeverésük stílushiba, a megértést is nehezítheti. Ám gyakran figyelmen kívül hagyja ezt a média és a közbeszéd: nyakra-főre alkalmazzák a vezetés szót felettesek testületére értve is. Pedig két hasonló kezdésű mondatban is lehet más e szó értelme: „A vezetés gondjai rengeteg energiámat elszívják.” Ez szabatos közlés, hiszen a munkafolyamatot jelzi. Ez azonban pontatlan: „A vezetés gondjait növeli”, hogy az edző kulcsszerepet szánna a távozó játékosnak. Ide a vezetőség szó kívánkozik.

További példák a téves szóhasználatra: a nyugdíjasokat „köszöntötte az önkormányzat vezetése”; „A cég vezetése hisz abban, hogy az őszinte és transzparens hírek erősítik a munkatársak bizalmát”; „A város vezetésének gondoskodnia kellett a megfelelő intézményrendszer kiépítéséről”; „A hivatal éléről elküldték a vezetést”; „Csak gratulálni tudok a vezetésnek és az összes dolgozónak”. E közlések emberekről beszélnek, tehát a vezetőség, vezetők, vezetőtestület a választékos megjelölés: a nyugdíjasokat köszöntötte az önkormányzat vezetősége (vagy: köszöntötték az önkormányzat vezetői); a cég vezetősége hisz abban…; A város vezetőtestületének gondoskodnia kellett…; A hivatal éléről elküldték a vezetőséget; Csak gratulálni tudok a vezetőknek...

Tehát nem lehet a vezetés feladata, hatásköre az irányítás, azaz a vezetés. Az igazgatás, más szóval a vezetés a vezetőknek, a felettesek grémiumának, a vezetőségnek, a vezetőtestületnek a munkája, felelőssége!