Hálás vagyok, hogy konfirmandusként gyülekezetemben meg kellett tanulnom Jékely Zoltán A marosszentimrei templomban című versét. Ami gimnazistaként feleslegesnek tűnt, az rögtön elnyerte értelmét, amikor – immár egyetemistaként – ott állhattam a dél-erdélyi elhagyott református templomban, s a költőt megihlető falak között elszavalhattam a jól ismert sorokat: „Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, / a tizenegyedik maga a pap, / de énekelünk mi századok helyett, / hogy hull belé a por s a vakolat, / a hiúban a denevér riad / s egy-egy szuvas gerenda meglazul: / tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Úr!”

Ez a kis történet jutott eszembe, amikor arról olvastam, hogy május 19-21. között Gyulafehérváron rendezi meg a Magyar Református Egység Napját az Erdélyi Református Egyházkerület. A rendezvényen tíz dél-erdélyi egyházközség – Marosszentimre mellett Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó pedig közösen – felújított templomáért adnak hálát.

Akárcsak a nevezetes marosszentimrei istenháza, a többi épület is az erősen szórványos dél-erdélyi vidéken található, nem egy már gyülekezet nélkül romladozott, vagy csak néhány református magyart szolgál. Felújításuk mégsem felesleges pénzkidobás: azt jelzi, hogy számunkra minden magyar ember és minden magyar emlék fontos. Jelképesek az egységnap gyulafehérvári és nagyenyedi rendezvényei is, hiszen a települések a magyar református emlékezetkultúra legfontosabb helyszínei közé tartoznak. Éppen négyszáz éve, 1622-ben alapította Bethlen Gábor Gyulafehérváron a Collegium Academicumot, amely intézmény igen magas színvonalú képzést nyújtott az erdélyi ifjaknak.

Az igényesség megmaradt azután is, hogy a kollégiumot 1662-ben Nagyenyedre helyezték át, ahol mindmáig működik. Története jelképezi a magyar reformátusság összetartozását: 1672-ben Nagyenyed befogadta a Sárospatakról elűzött Kollégiumot – hogy aztán 1716-ban az enyedieknek is menekülniük kelljen Marosvásárhelyre.

A sokáig a boráról is nevezetes kisvárosban működő teológiai fakultást aztán 1895-ben Kolozsvárra helyezik át. Az évforduló alkalmából Gyulafehérvárott leleplezik a fejedelem egész alakos szobrát, méghozzá az elsöprő többségében románok lakta nagyváros tanácsának hozzájárulásával, ami apró, de fontos fejlemény az 1918. december elsejei nagygyűlés miatt a román nacionalizmus számára kiemelten fontos helyszínen.

Az egységnapi rendezvények között lesz ünnepi istentisztelet, iskola- és egyháztörténeti konferencia, illetve vásártér és a gyülekezetek különböző programjai, amelyek a 2009-ben a debreceni Alkotmányozó zsinat által elfogadott Magyar Református Egyház alkotmánya jegyében az összes magyar református ünnepe. A tizenhárom évvel ezelőtti aktus a magyarországi, kárpátaljai, partiumi, erdélyi, délvidéki és diaszpórában élő egyháztestek testvéri közösségét erősítette meg, amely egységhez később csatlakoztak a szlovákiai és a horvátországi reformátusok.

Utoljára 2019-ben Debrecenben találkozhattak az egységnapi ünnepségen, a járvány lecsendesedésével ideje volt a személyes találkozónak. Ehhez pedig Gyulafehérvár és vidéke jó választás, mert a testvéri közösség megélése szívet melengető a szórványban élőknek és az Erdély színmagyar vidékeiről, illetve az anyaországból érkezőknek egyaránt. Így ezen a napon a marosszentimrei gyülekezet jelképesen ugyan, de jelentősen meggyarapodik.

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa