Az Ige mellett
VI. 5. PÜNKÖSDVASÁRNAP
(9) „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef 5,1–14)
Amikor elolvassuk ezt a verset, eszünkbe jut pünkösd ünnepén a galatabeliekhez írt levél, amelyben Pál a Lélek gyümölcsének írja a jóságot. Van néhány kézirat, amelyben a világosság gyümölcse helyett a Lélek gyümölcse szerepel itt is. Az egész szakasz összefüggésében kifejező, amit itt olvasunk. Lelki gyümölcsök akkor lesznek az életünkben, ha nem a sötétségben élünk, járunk és nem a sötétség cselekedeteit szeretjük. Hiszen a növény is hogyan teremhetne a sötétben? Amikor ezeket a sorokat írom, az első meleg tavaszi napsütést élvezhetjük. Pünkösd idejére a sok napsütés már nagy hatást gyakorol a természetre: a virágok megerősödve pompáznak, már lehet termést szedni néhány elvetett növényről. Így van ez a mi életünkben is. Ha engedjük, hogy Jézus Krisztus világossága, szentsége, igazsága bevilágítsa az életünket, rámutat mindarra, amit ki kell tisztítani, takarítani. Ha van világosság, akkor mindig megláthatja az ember, ha piszkos, foltos lett valami, hogy letisztítsa. Ha van fény, megelevenedik az élet. A pünkösdi láng kigyúlt, hogy betöltsön bennünket. Ez a láng nem megemészt, hanem megújít jóságra, igazságra és egyenességre!
Józs 9.
189. dicséret
VI. 6. PÜNKÖSDHÉTFŐ
(15) „kihasználva az alkalmas időt…” (Ef 5,15–17)
Ma van az alkalmas idő arra, hogy ünnepeljünk! Ma van az elkészített idő arra, hogy letegyünk mindent a kezünkből, és elcsendesedjünk. A csendben, ha elengedjük a napi zajokat, tudunk figyelni az Úr szavára. A szava által lángot gyújt a szívünkben. Az élő reménység, a hit, a szeretet lángját. Ez a nap is alkalmas arra, hogy a templomi közösségbe menjünk, és megerősödjünk a Krisztus testében. Mi is megújíthatjuk a kitartásunkat a gyülekezetben, az imádságban, a kenyér megtörésében és a szolgálatban. Ma van az alkalmas idő, hogy a Lélek által megújuljunk! Az Úr várja a velünk való találkozást. Lelke által tud felkészíteni arra, hogy betöltsük a hivatásunkat, amit ránk bízott. Vannak olyan idők, amikor különösen hív az Úr, és helyet készít. Ragadjuk meg őket! Azonban a kísértő el akarja ezt venni, le akarja ezt rontani. Ha nem élünk az elkészített idővel, akkor meg is tudja tenni. Isten minden napot alkalmassá akar tenni számunkra. Úgy lehetséges ez, ha keressük és megértjük, hogy mi az Úr akarata. Az elkészített időkben, ha dolgozik bennünk az Isten Lelke, mi is alkalmassá válunk, hogy Krisztust hordozzuk életünkkel, cselekedetünkkel. Mások számára is hasznos eszközökké leszünk.
Józs 10,1–15.
374. dicséret
VI. 7. KEDD
(18) „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel…” (Ef 5,18–20)
Egy konfirmanduscsapat a konfirmáció után részt vett a nyári héten is. Ott sokan közülük élő hitre jutottak. Már nemcsak megtanulták a hitvallásokat, hanem szívük szerint döntést hoztak, hogy Jézus Krisztust szeretnék követni. Azután elteltek hónapok. Jöttek a templomba és az ifjúsági órákra. Azonban a világ is vonzotta őket. Az osztálytársak bulikba hívták az egyik kislányt. Egy szombati részegség után, vasárnap jött a templomba, és éppen ez volt azon a vasárnapon az Ige. Újra egyértelmű döntés elé állította az Úr. Melyik öröm kell nekünk? A világi, amely elkábít, és sokszor drága árat fizet érte az ember, sőt, az egész család is? Lehet, hogy pillanatnyilag kikapcsol, de hosszú távon leépít. Azonban ha az Urat követjük, és Isten Lelkét hívjuk az életünkbe, benne mély, tartós, elvehetetlen örömöt kapunk. Milyen csoda, hogy az Úr Lelke betölti az én bűnre hajló testemet, és templommá teszi! Milyen öröm, hogy olyan elfoglaltságokat ad, amelyekben csak még jobban felszabadul, megerősödik a lelkem! Éppen ezért imádkozzuk minden reggel, és napközben is: jövel, Szentlélek Isten! Segíts, hogy ne legyen akadálya annak, hogy veled teljek meg!
Józs 10,16–43.
375. dicséret
VI. 8. SZERDA
(32) „Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,21–33)
Ahogyan visszatértünk az ünnepek után a hétköznapokba, ez a szakasz is a mindennapi kapcsolatainkkal foglalkozik. Persze az ünnepeinken is meglátszik, ha ezek nincsenek rendben. A hétköznapokban lehet úgy élni Isten Lelke által, hogy építjük, szeretjük egymást, hogy az ünnepekben felszabadultan lehessünk még többet együtt. Pál apostol magasra teszi egymás szeretetének a mércéjét. Az egekbe emeli, ami már a földön megvalósulhat. Krisztus és az egyház szeretetéhez hasonlítja a férj és a feleség kapcsolatát. A nagy titok, amit ember ki nem találhat, és ki nem gondolhatott, ami nem emberi tervek szerint valósulhat meg. Nem tudjuk ezt magunktól tenni. De ha átéljük, szemléljük Krisztus szeretetét, akkor benne felfakad a forrás. Jézus Krisztus vezeti az ő népét, és benne a férfiak is megerősödnek a bátorságra, vezetésre. Jézus Krisztus úgy szeretett minket, hogy nem a maga kényelmére gondolt, mindent odaadott, hogy megmentsen minket. Nem sajnálta az időt és a fáradságot. Annyi mindent kaptunk, amiből adhatunk a mellettünk élőknek! Aki pedig így szeret minket, annak a legjobb engedelmeskedni. Mindezt kapja és továbbadhatja az is, akinek nincs házastársa.
Józs 11.
376. dicséret
VI. 9. CSÜTÖRTÖK
(4) „…ne ingereljétek gyermekeiteket…” (Ef 6,1–4)
Ha gyermekeknek magyaráznám ezt a négy verset, biztosan az ötödik parancsolatot húznám alá számukra. Ez a második kőtáblán az első. Azonban e napi magyarázatokat inkább felnőttek olvassák, ezért erre a mondatra kerül számunkra a hangsúly. Felfigyeltünk már erre a rövid felszólításra? Vagy csak ott tartunk, hogy a gyermekeinknek hangsúlyozzuk, mit tegyenek, hogyan kellene tisztelniük szüleiket, tanítóikat, nagyszüleiket, ennél tovább nem látunk? Pedig minden felnőttnek is szól a parancsolattal kapcsolatos intés. Csak számonkérünk, követelünk, vagy elgondolkozunk, hogy mi a mi részünk mindebben? Én úgy tapasztaltam, ingerlem a gyermeket, a fiatalt, ha indulatos vagyok, igazságtalanul bánok vele, nem hallgatom meg türelmesen, ha én megteszem, amit neki megtiltok, ha nem tisztelem benne is az embert. Bármilyen fiatal is hozzám képest. Lehet Isten lelkületével mást adni! Lehet, hogy nálam megálljon a kamasz dühe, és bennem más indulatot tapasztaljon. Jézus Krisztus úgy szeretett engem, hogy e magasságból és mélységből meríthetek, és adhatok példát és krisztusi lelkületet fiatalnak, gyermeknek is. Hiszen ők a mi példánkat követik!
Józs 12.
372. dicséret
VI. 10. PÉNTEK
(8) „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad.” (Ef 6,5–9)
A Jézus Krisztus által megváltozott mindennapi életvitel kihat az úr-szolga viszonyra is. A házitáblák sora, amelyekben keresztyén lelkiségünk kifejeződhet, vonatkozik a férjre, feleségre, a felnőttre és gyermekre, a szolgára és urára. „Számítások szerint a Római Birodalomban 60 millió rabszolga élt.” (Barclay) Az ókori világ munkaereje. Vannak köztük „kétkezi munkások, háziszolgák, de tanult emberek is, orvosok, tanítók, hivatalnokok is” (John Stott). Olvastunk kihasználásukról, a kemény bánásmódról. Lehet, nem is kell a Római Birodalomig visszamenni, hanem ma is látunk ilyet a környezetünkben. Modern rabszolgaság! Mert az ember szíve magától nem sokat változott. Azonban a Szentháromság Isten által igen! Az Úr Jézus új szívet és megváltozott lelkületet ad nekünk. A keresztyén munkás tudja, nem a főnökének dolgozik pusztán, hanem Mennyei Urának. A főnöknek is el kell számolnia majd Istennel, hogyan bánt a beosztottakkal, mennyire volt igazságos, méltányos velük. Mindketten megtehetik nemcsak a minimumot, hanem azt a jót, amely a másik ember életét építi. Ha pedig senki nem venné észre, hogy jót teszek, nem díjazná, akkor is tudhatom, hogy az Úr számontartja. Ő megjutalmaz érte.
Józs 13.
371. dicséret
VI. 11. SZOMBAT
(13) „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon…” (Ef 6,10–24 )
Mindennap felöltözünk az évszaknak megfelelő ruhába. Van, aki hosszan válogatja, mit vesz fel. Jusson eszünkbe minden reggel öltözéskor, hogy felvettem-e a lelki ruhatáramat! A keresztyén harcos öltözékét. Mert szüntelen támadás alatt van, aki gyakorlati, hitvalló módon Krisztust követi. Persze azon is érdekes elgondolkozni, hogy valóban harcban állunk-e. Azt támadja a sátán, aki veszélyt jelent számára. Ma sok alvó keresztyén van, aki inkább szereti a kényelmet, mint a harcot. Inkább szereti nézni, hogy mások harcolnak, mint hogy ő is harcba állna. Nem imádkoznak, nem tesznek bizonyságot, nem szolgálnak, nem élnek hitvalló életet, nem adakoznak, nem böjtölnek, és így nincs harc sem. Pedig minden Krisztusban hívőt besoroztak! Csodálatos ruhatárunk van, amelyben győztes harcot vívhatunk a kísértő, a világ vagy a testünk kívánságainak a támadásaival szemben. Ellenállhatunk! Milyen öröm ezt megtapasztalni! Milyen öröm a győztes oldalán állni! Mindehhez kell az igazságszeretet öve, a megigazulás páncélja, a békesség evangéliumának saruja, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja és a Lélek kardja, amely az Isten beszéde. Adja Isten, hogy mindezeket végigelemezzük, megértsük és tudatosan alkalmazzuk!
Józs 14.
370. dicséret