Előfizetek

LXVI. évf. 24. szám

  • Az Ige mellett

    Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Somogyiné Ficsor Krisztina református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

    Tovább olvasom
  • Ünnepi könyvhét reformátusokkal

    – Van olyan olvasói réteg is, amely a nemzettudata vagy keresztyén kulturális tudata révén talál el hozzánk – jelzi Fodor Csaba. A Kálvin Kiadó terjesztési vezetőjével a könyvhét alkalmán beszélgettünk.

    Tovább olvasom
  • Június volt s ujjongtunk…

    Mert jó, ha van kerete az évnek. S milyen jó, hogy a református iskolák évnyitóját többnyire templomban tartják, Isten segítségül hívásával kezdődik a tanítás, és hálaadással, a jutalmak kiosztásával ér véget, Krisztus éltető ereje adja a lezárás lényegét.

    Tovább olvasom
  • Az evangélium magjai

    Newbigintől megtanultam, hogy a misszió Istené. Az Isten Lelke kelti életre Krisztus evangéliumát – mondja Michael W. Goheen kanadai református missziológus, professzor, aki több évig tanította lelkészeink egy csoportját a misszió jelentőségére és XXI. századi szerepére.

    Tovább olvasom
  • Egyik pillanatról a másikra

    A lángok martalékává vált egy református család háza Tiszatelken. A tűz nem követelt emberéletet, azonban az anyagi kár tetemes. A család az udvaron álló garázsba költözött. – Három éve gyönyörűen felújítottuk a házat, most pedig minden megsemmisült, amiért dolgoztunk – panaszkodott megindultan a károsult.

    Tovább olvasom
  • Csokonai „hazatérése” Csurgóra

    Az első állandó – méghozzá a közönséget huszonegyedik századunkhoz illően megmozgató, interaktív –, Csokonai Vitéz Mihály életét és munkásságát bemutatókiállítás, 2021. január 22-én nyílt meg Csurgón, Legalább álmodj velem címmel, egy horvát–magyar régiós pályázatnak köszönhetően.

    Tovább olvasom
  • Éljünk...

    ... a jelenben! Mert kétszer vétünk az idő ellen: először idejekorán akarunk valamit megtenni vagy átélni, és siettetjük az időt, sürgetjük a folyamatokat türelmetlenül, hogy lássuk minél előbb a munkánk és erőfeszítéseink eredményét. Sokszor nem tudjuk kivárni a megfelelő alkalmat. A másik bajunk viszont, hogy túl későn ébredünk fel. Lett volna lehetőségünk valamire, de nem tettük meg.

    Tovább olvasom
  • Imádkozzunk!

    Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

    Tovább olvasom
  • A heti bibliai részhez – „Van pártfogónk"

    A Biblia közös olvasása Isten üzenetének nemcsak mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. A heti bibliai szakaszhoz Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

    Tovább olvasom
  • Isten tulajdonságai

    A teológia görög eredetű összetett szó (theosz=Isten, logosz=beszélni, mondani). Tükörfordításban az Istenről való beszédet jelenti. Általános értelemben minden vallási rendszernek megvan a maga teológiája. Ezért egészen pontosan most a keresztyén teológia értelméről szólunk.

    Tovább olvasom
  • Szabadság fáklyával, teli torokból

    A református kultúra felmutatására életre hívott rendezvényt, a XVII. Református Zenei Fesztivált (RZF) ebben az évben a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezte. Zila Gábor titkárságvezető azt mondja a rendezvényről, hogy híd lehet a hívő reformátusok és azok között, akik maguktól nem térnének be a templomba.

    Tovább olvasom
  • Ha úrasztala lennék

    Ha úrasztala lennék, fürkészném az arcokat és szíveket, hogy a sok mostani fogadalom kit hogyan érint meg. Kit tüzel és buzdít egy „ígérem és fogadom”, és kinek a vállát fogja bűntudattal és mulasztások terhével nyomni. Kinek pedig csak halvány emlék, kérdőjelekkel: vajon tényleg járt már itt, vagy csak álmodta? Miket kellett akkor mondani?

    Tovább olvasom
  • Forgószélben

    Bármilyen alkotás éppúgy megkötöz a maga fegyelmezettsége révén, mint az ember más közösségi megnyilvánulásai. Az nem művészet, ha valaki kiáll, és fél órán keresztül ordít. De a jó helyen, jó pillanatban időzített kiáltás katartikus lehet. Az sem művészet, ha az ember csak hallgat. De a szöveg közötti csend olykor megfizethetetlenül nagy alkotássá válik.

    Tovább olvasom
  • Keresztyén társat találni 10 perc alatt

    – A budafoki református gyülekezetben – és máshonnan is – hallottam, milyen nehéz az ismerkedés, ami szerintem is nagy probléma. Ezért találtam ki 2019 nyarán a Keresztyén randit, az első alkalmat még júniusban meg is tartottuk – emlékezik vissza Pető Richárd, a párkereső est ötletgazdája.

    Tovább olvasom
  • Elmúló szenvedély

    A szerelem azt jelenti, fontosabbá válik a mi az énnél, önzetlenül teszek valamit a másikért. Szerintem a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” után következik az igazi szerelem. Ha a szenvedély nem halványulna el, nem lennénk képesek dolgozni, a párunkon kívül másra is összpontosítani, gyerekeket nevelni – magyarázza Kádár Annamária egyetemi docens, pszichológus.

    Tovább olvasom
  • Múltidéző

    Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatók. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

    Tovább olvasom
  • Állatok a Bibliában

    Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a bibliai történeteket, melyekben őseik szerepelnek.

    Kinyílt az akol ajtaja, és belépett a gazda. Fáradt volt, a ruhája tépett. A válla, a karja vérzett. De az arca békés volt, nyugodt.

    Tovább olvasom
  • Viczián Miklós

    – Először anyám ölében ülve hallgattam Isten Igéjét, később gyermek-istentiszteletre jártam, majd a serdülők körébe. Az 1956-os forradalom alatt egy idős presbiter esténként összegyűjtött minket imaközösségre, bibliaolvasásra. Alagsori lakásukban elmondtam az Úr Jézusnak, szeretnék hozzá tartozni.

    Tovább olvasom