Előfizetek

LXVI. évf. 25. szám

  • Az Ige mellett

    Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Somogyiné Ficsor Krisztina református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

    Tovább olvasom
  • Nem csak apák napja kellene

    Az apák napja erősödése is jelzi: valamit kellene tenni annak érdekében, hogy az apa közelebb legyen a gyermekeihez – jelzi Szarka Miklós református lelkipásztor, családterapeuta.

    Tovább olvasom
  • Presbiterek frontvonala

    Mennyi presbitériumi viszály megelőzhető lenne, ha a presbiterek mindenekelőtt azon munkálkodnának, hogy hittestvéri közösségre jussanak egymással és így igazi lelki egyháztagokká válhassanak! Mert újra és újra eljön a kényes döntések ideje egy-egy gyülekezeti jelenség megítélésében, személyi kérdésekben, intézményfenntartási vagy fejlesztési dilemmákban.

    Tovább olvasom
  • Ünnepeljük a magyar szabadságot?

    Tudunk-e bánni a kivívott szabadsággal? Élünk-e közösségeinkben a méltányosság és a türelem szabadságával? Emlékeztetjük-e magunkat elégszer arra, hogy hatvan éve nem a másik iránt érzett gyűlölet szabadságáért keltek fel a magyarok? Tudjuk-e feltételezni a másikról a jó szándékot, azt, hogy a velünk nem azonosan gondolkodók is akarhatják szolgálni e közös hazát?

    Tovább olvasom
  • Isten nem szkafanderes keresztyéneket keres

    – A tősgyökeres körmendiek sajnos kihalnak, az Őrség falvaiban élők beköltöznek a városba – magyarázza a három évtizedes stagnálást Szabadi István lelkipásztor. Mint mondja, a beköltözők közt református alig akad. Aki mégis az, nem keresi a gyülekezetet. De ebben is a lehetőséget látja: – Utánuk kell mennünk, és hívogatnunk kell őket.

    Tovább olvasom
  • Nem korfüggő

    A tanítványok nem értették, mi köze a gyermekeknek Jézushoz. Ő így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket...” Átölelte, megérintette és megáldotta őket, nem történeteket kezdett mesélni, Márk szerint. A gyermek a testi közelség által éli meg a biztonságot. Pontosan úgy, ahogy Jézus kommunikált velük – mondja Szabóné László Lilla, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának adjunktusa.

    Tovább olvasom
  • A diabolosz...

    ... szót az ördög szóval adja elénk a régi és az új fordítású magyar bibliánk is. Az ősi ellenség Isten szép rendjét összezavarja, az ember hitét kételyekkel kísérti, békességét felborítja, és nyugtalanságot okoz. Műve legtöbbször nehezen érhető tetten. A gonoszság nem látható, csak a következménye tapasztalható. Néha kedves szélhámos alakjában jön, és nem konkrét rosszat ajánl.

    Tovább olvasom
  • Imádkozzunk!

    Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

    Tovább olvasom
  • A heti bibliai részhez – Az oltárépítésről

    A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

    Tovább olvasom
  • A keresztyénség lett a fejlődés motorja

    Korea példája a keresztyénség terjedésének történetében ritkaság, hiszen míg a legtöbb országban misszionáriusok munkája nyomán jöttek létre az első keresztyén közösségek, addig Koreában a helyi lakosság terjesztette az evangéliumot, s az rövid időn belül széles körben ismertté vált a félsziget egész területén.

    Tovább olvasom
  • Különleges egyházközség

    Több mint húszezer koreai misszionárius szolgált szerte a világon 2021-ben. Közéjük tartozik Jeong Chae Hwa, a budapesti koreai presbiteriánus gyülekezet lelkésze, a Koreai Presbiteriánus Egyház magyarországi missziói munkatársa. Mint mondja: – Korea az evangélium nélkül rendkívül szegény ország volt, de az örömhír által újjászülettünk.

    Tovább olvasom
  • Apamesék

    A gyermekkorom egykori helyszíneit már nem tudom megmutatni. Csak mesélni tudok róluk. Ezek a történetek az utolsó vékony szálak, amelyek még összekötnek a múlttal. A nagyszülők, amíg köztünk voltak, elmondták nekünk a saját történeteiket. Utánuk anyánk mesélt tovább. Most pedig rádöbbentem, hogy én következem. Én mesélek tovább a gyermekemnek.

    Tovább olvasom
  • Támadás keresztyének ellen

    Európában folyamatosan csökken a Krisztust követő közösségek száma. Ezzel szemben az afrikai ország keresztyénei továbbra is kitartanak hitük mellett. A tavaly megjelent A kereszténység történeti atlasza című kiadványban például azt olvashatjuk: becslések szerint 2050-re éppen Nigériában él majd a legtöbb keresztyén.

    Tovább olvasom
  • Istenhegyre fel!

    – Se nem pszichológiai regény, se nem történelmi mű. Viszont történelemhű, és tudatosan megjelenik benne a pszichológiai szemszög is. Egyszerűen arról van szó, pszichológus vagyok, és használom a tudásomat – mondja Bódis Kriszta. Az író Istenhegy I. – Kisasszonyképző című, Zsindelyné Tüdős Klára kalandos életútjáról szóló regényfolyamáról beszélt lapunknak.

    Tovább olvasom
  • Anyanyelvi kapuőr

    A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

    Tovább olvasom
  • Állatok a Bibliában

    Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a bibliai történeteket, melyekben őseik szerepelnek.

    – A Messiás elhozza a békesség idejét. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a borjú, az oroszlán, a marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket.

    Tovább olvasom
  • Kállai Benedek

    – Édesapám és a lelkipásztorunk kérdezték, miért nem megyek a teológiára, mert úgy látják, ott lenne a helyem. Úgy gondoltam, megpróbálom. Akkor még nem azzal a szándékkal iratkoztam be, hogy én lelkész akarok lenni. Elsőéves teológus voltam, amikor az egyetemi lelkész azt mondta: – Jöhet valaki úgy ide, hogy nincs elhívása, de anélkül nem mehet ki a teológiáról.

    Tovább olvasom