János apostol eddig hosszan írt a levelében arról, hogy mennyi ajándékunk van az Úrtól. Mi, Krisztusban hívők milyen hatalmas kincseket kaptunk! Mi következik mindebből? Annyi a dolgunk, hogy elfogadjuk? Milyen sokan utasítják vissza Isten kegyelmét! Még többre hív minket Urunk! Legyen az a következmény, hogy egyre tudatosabb döntéssel, engedelmességgel az igazság útján akarunk járni. Mert azzal, hogy megszabadított bennünket, az a célja, hogy megtisztíthasson. Vagy az igazság, vagy a bűn útján járunk. Nem az a kérdés, hogy az ördög megkísért-e bennünket. Vonz a világ útjára sokszor testünk csábításai vagy a környezetünk hatása által. Azonban az a kérdés: hagyjuk-e, vagy megmérjük-e azt a vonzást Krisztussal közösségben? Ha valamire rámutat Jézus a számunkra, engedünk-e neki? Az a kérdés, akarom-e akkor is követni Uramat, ha ezzel máshogy élek, mint a környezetem. Amikor elvet az ember egy magot, tudja, mit vetett és mi kel ki belőle. A tavasszal elvetett dáliahagymából nem kaktusz kel ki. A Krisztusban kapott új életből nem kelhet ki a gonoszság. Teremjetek krisztusi gyümölcsöket!

Józs 22,1–8.

81. zsoltár

A tegnapi Igében olvashattunk arról, hogy keresztyén embernek lenni nemcsak annyit jelent, hogy elfogadom, amivel megajándékoz Isten, hanem hogy én is odaszánom magam a neki engedelmes életre! A krisztusi ember ismertetőjele a szeretet. „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) A világban is használják a szeretet szavát, de csak emberi módokon. Szeretem azt, aki engem is szeret. Szeretem, amíg nem tesz nekem rosszat. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten – tartja a közmondás. Teljesen más az a szeretet, amelyről itt szó van. Jézus akkor szeretett minket, amikor mi ellenségei voltunk. Krisztus adott először, hogy mi arra válaszolhassunk. És még a válaszban is segítségünkre van. A Szentháromság Isten mindent odaadott, hogy felépüljön a híd Isten és ember, ember és ember között. Ezért mehettünk mi is át a halálból az életbe, és mentő szeretettel lehet fordulni a sokszor taszító állapotú felebarátaink felé. Mi olyan sokat kaptunk Urunktól, hogy a tartozásunkat soha nem adhatjuk meg neki, de a mellettünk élők részére törleszthetjük. Adhatjuk a lelki odafordulásunkat és az anyagi segítségünket is. Hiszen kitől kaptuk, ha több van nekünk?

Józs 22,9–34.

141. zsoltár

Nagy kérdés: akarunk-e tanulni a mi Urunktól igazán szeretni? Vagy úgy gondoljuk, hogy tudjuk, hiszen szeretünk. Aztán kapunk a szívünkben apró jelzéseket. Talán én mondtam rosszul? Talán én tettem rosszul? Talán az én hatásomra szomorú most a másik ember arca? Mi történhet ezután? Elnyomom ezt az a halk és szelíd hangot. Különben is annyi zaj van körülöttem, amely sokkal erősebb! Vagy hallgatok rá, és imádságban Isten elé viszem. Uram, hogyan látod? Jogosan jelez a szívem, vagy hamis önvád szól bennem? Ha Urunk akar figyelmeztetni, nevelni, akkor olyan csodálatos átélni, hogy ő nem elítél, hanem megújít. Az ő kegyelme, szeretete, szabadítása nagyobb a mi szívünknél, bűneinknél, indulatainknál. Ő ad új szívet, új utakat nekünk, ha kérjük. Megújít a szeretetével. Jobban ismer bennünket, mint mi magunk! Jézus Krisztus halála által legyőzte a bennünk uralkodó bűnt, haragot, szeretetlenséget. Nélküle csak odáig jutunk el, hogy beszélünk a szeretetről. Vele a cselekedeteink és a szavaink is erről tesznek bizonyságot. A Szentlélek munkája által nem válogat a szeretetem. Vele tudok akkor is jót adni, ha nem azt kaptam.

Józs 23.

240. dicséret

Ma már az emberek többsége megvizsgálja, mennyire egészséges, amit eszik. Meggondolja, hogyan élhet tudatosan és tarthatja karban a testét, mi a jó óvodai, iskolai program a gyermekei számára. Ugyanígy legyünk tudatosak a különböző tanításokkal kapcsolatban. Hatalmas a kínálat a könyvesboltokban, interneten elérhető előadásokban. Vizsgáljuk meg, mielőtt rááldozzuk a drága időnket és befolyása alá kerülünk! A mi Urunk személy. Atya, Fiú, Szentlélek. Személyes Szentlélek. Aki személyes kapcsolatban tud és akar lenni velünk. Nem személytelen erő tehát. Annyi tanítás indul ki ebből, hogy a világban egy személytelen erő munkálkodik! Nem tudjuk, ki az, bárhogy nevezhetjük. A mi Urunk mindig bemutatkozik, megnevezi magát. A legnagyobb név pedig, aki által közel jött hozzánk: Jézus Krisztus. Aki őt Urának vallja, követi, azt a Szentlélek tanítja a helyes útra. Különben pedig tele van a világunk magukat istenítő utakkal és tanításokkal, melyek Krisztus nélkül és helyett megváltást akarnak kínálni, megoldásokat adni. Azonban Krisztusnál nincs nagyobb, és Jézus elég. Az Atyának a legtöbb volt, ezért mondta: , Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm! (Mt 3,17)

Józs 24, 7- 158.

100. zsoltár

János visszatér a legfontosabb témához, amelyről felismerik Krisztus tanítványait. Ha jól megfigyeljük, kedvence. Azonban ebben a szakaszban nem csak a szeretetről van hangsúlyosan szó, szerintem az egész Bibliában itt olvassuk a legtöbbször: Isten a Szeretet. A nagybetűs szeretet forrása. A valódi szeretet bemutatása. Milyen csodálatos, hogy bennünk, közöttünk végzi bemutató tanítását a Szentháromság Isten a szeretetről! Mi vagyunk szeretetének élvezői. Nem tudunk magunkból többet kihozni vagy a magunk lehetőségein túllépni, csak ha egyre mélyebben megismerjük Atyánkat, aki Lelke által megújít, betölt a szeretetével. Urunk nemcsak beszél a szeretetről, hanem kinyilvánítja. Kifejezi. Ad, ajándékoz nekünk. Mégpedig a legnagyobbat, az egyszülött Fiát! Olyan ajándékot ad benne, amelyre éppen szükségünk van. Mert Urunk ismer minket, és úgy szeret. Éppen abban segít, amiben a szükségünk van. Nemcsak Jézus Krisztust adja oda nekünk és értünk, hanem a Lelkét is. A lehető legközelebb akar lenni hozzánk, minket önmagával betölteni. Ismerjük és hisszük mindezt?

Józs 24,16–33.

65. zsoltár

Ma az emberek többsége, amikor elgondolkozik rajta, hogy valamit megtegyen, az érzései szerint dönt. Nekem mi a jó. Mire vágyom, mit szeretnék. Sokszor az sem fontos, hogy azzal másoknak, a mellettem élőknek mit okozok. Az érzelmi hullámverések miatt nagy viharok lehetnek életünk tengerén. Világítótorony, amelyhez lehet igazodni, vagy bója, amelyhez ki lehet kötni a hajót, ennek látom az Isten parancsolatait. Főleg életünk viharaiban, a mindennapok hajózásában egyik parttól a másikig, és életünk érzelmi hullámveréseiben. Van biztos pont. Ezt Urunk határozta meg, és már a világ teremtése óta kiállta a próbákat. Isten parancsolatai. Naponta lehet döntést hozni, hogy ehhez igazodom. Azonban nekem olyan lehetetlen! – állapítjuk meg néha. Igen, egyedül nekünk az. Azonban Isten nem teljesítménytúrára hív minket. Egyedül Jézus Krisztus tudta tökéletesen, teljesen betölteni a törvényt. Ha Krisztusban van az életem, és ő énbennem, akkor Lelke által lehetséges lesz a lehetetlen. Ha az édesapa felemeli a kisgyermekkel a csomagot, akkor az nem nehéz a számára. Uram, tölts be önmagaddal engem!

Ezsd 1.

89. zsoltár

A tegnapi szakaszban arról ír János, hogy tartsuk meg az Úr parancsolatait, itt pedig Jézus Krisztusra irányítja a figyelmünket. Mennyire figyelt Urunk a földi élete során az Atyának minden rendelkezésére! A mózesi törvény szerint (5Móz 17,6) két vagy három tanú vallomása volt elfogadható. Íme, három különleges pecsét is van Isten Fia szolgálatán. A 7. vers későbbi kéziratokban hosszabb: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben: az Atya, az Ige, a Szentlélek, és az a három egy, és hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér, és e három egy.” Csodálatos elemezni, hogy az evangéliumi történetekben hányszor ott van a három tanú pecsétje! A vízről Jézus megkeresztelkedése jut eszünkbe. Ott az Atya, Keresztelő János és a Lélek tanúságtételét olvassuk. Amikor minket kereszteltek, ott volt a víz, amely Jézus Krisztus vérét jelképezi, és elpecsételt a Lélek. Víz és vér jött ki Jézus oldalából, amikor dárdával megszúrták, így teljesítette be a próféciát, hogy nem törik meg a lábszárcsontját. Milyen nagy hatással volt ez János apostolra, amikor a keresztnél mindennek szemtanúja lehetett! Maga Jézus még a földi életében megmondta, hogy az Atya elküldi a Lelket, aki majd róla fog bizonyságot tenni. János legfőbb célja bizonyítani: Jézus a Krisztus, mert megváltoztatta az életét. Aki nincs őbenne, az élet sincs meg benne.

Ezsd 2,1–35.

495. dicséret