Mióta szolgál Nyüveden?

2018-ban végeztem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, még abban az évben meghívott a nyüvedi gyülekezet, de mivel kezdő lelkész voltam, csak kihelyezés útján iktathattak be. A gyülekezet pedig kijárta ezt a Bihar megyei esperesnél.

Milyen tervekkel érkezett a gyülekezetbe?

Buzogány Dezső professzor a teológián egyszer azt mondta, hogy „azon múlik, hogy jól érzitek-e majd magatokat, vagy nem, hogy milyen elvárásokkal mentek a gyülekezetbe”. Én ezt megjegyeztem magamnak, és nem voltak elvárásaim, így terveim sem. Meg kellett ismernem a közösséget, hogy lássam, hol kell nagyobb, több energiát befektetni a munkába.

Azóta eltelt négy év.

Mély vízben éreztem magam. Nagyon sok mindent nem tudtam, mivel nem voltam segédlelkész. Itt most nem a lelki munkára, hanem inkább adminisztrációs, közigazgatási, gazdasági dolgokra gondolok.

De nehéz helyzet volt a gyülekezetben is: viszályok, pártszakadások, nekem pedig még nem volt tapasztalatom abban, hogyan kezeljem. Abból a szempontból is nehéz volt, hogy ott az emberben a bizonyítási vágy, meg hogy nem akar elrontani dolgokat az elején, és hogy az ilyen kényes helyzetben hogyan mozduljon úgy, hogy ne törjön össze valamit.

Mi hozott megoldást?

Az imádságnak nagy ereje van. Ezekre a helyzetekre is mindig úgy próbáltam reagálni, hogy előtte a Bibliából táplálkoztam, tanácsokat kértem és kaptam is. Most úgy gondolom, ezek a problémák megoldódtak, a viszályok elcsitultak, a gyülekezetben nyugodt a hangulat. Szerintem mind fizikailag, mind lelkileg jó úton haladunk.

Máskor is kéri Isten tanácsát és keres útmutatást a Bibliában?

Az Újszövetség meg az Ószövetség között a Bibliában van egy üres, fehér lap, amelyik elválasztja a kettőt. A Biblia többek között arról szól, hogy az Isten hogyan szólítja meg az embereket, hogyan dolgozik velük, hogyan van jelen az életükben. Éppen ezért vettem a bátorságot magamnak, és erre az üres lapra – ceruzával – felírtam olyan konkrét eseteket, amikor világos választ kaptam az Úristentől az imában feltett kérdéseimre, amikor útmutatást kértem és kaptam egy döntéshez vagy bármihez. A bejegyzésekben szerepel a dátum, a helyzet és az Ige, amit válaszul kaptam.

Betelt már a lap?

Az egyik oldala igen, a másik fele még nem. De nem írok le minden apró mozzanatot. Ezt elsősorban magamnak szánom, hogy amikor nehéz helyzetben vagyok vagy csüggedek, lássam, hogy ő minden helyzetben tovább vitt. Isten beszélget velünk. Lehet, hogy most nem próféta vagy angyal által szól. Van, hogy a Biblia szavain keresztül, vagy küld valakit, aki mond egy olyan mondatot, amit hallanom kell, és amilyet soha máskor nem mondott.

Miért lett lelkész?

Mert nem lehettem honvéd. Kettős állampolgárok nem lehetnek katonák a magyar hadseregben. Csalódás volt. Majd édesapám és a lelkipásztorunk kérdezték, miért nem megyek a teológiára, mert úgy látják, ott lenne a helyem. Úgy gondoltam, megpróbálom. Akkor még nem azzal a szándékkal iratkoztam be, hogy én lelkész akarok lenni. Elsőéves teológus voltam, amikor az egyetemi lelkész azt mondta: –Jöhet valaki úgy ide, hogy nincs elhívása, de anélkül nem mehet ki a teológiáról.

Ezek szerint kapott elhívást a teológiai évek alatt?

Másodéves koromban éreztem az elhívást, addig csak „küldetésem” volt: otthonról küldtek. Nem volt olyan konkrét, mint Pál apostolnak a damaszkuszi út, inkább Péter vagy Mózes elhívásához tudnám hasonlítani. Főleg Mózeséhez, mert ő először ellenkezik. Nem akar a kijelölt úton menni, de azután szépen rájön, hogy neki azon az úton kell járnia.

Lelkészi munkája mellett a tanulást sem hagyta abba, doktori disszertációt ír Vásárhelyi János református püspök életéről, mellette pedig Nyüved és a helyi gyülekezet történetét is kutatja.

A történelem és a kutatás mindig is érdekelt, de igazság szerint doktori iskolába sem akartam menni. Ez is isteni sugallat volt. Ha visszanézem az eddigi életem, világosan látom, hogy túl sok döntést nem kellett magamtól meghozzak, az Úristen egyengette az utamat.