Szükség van-e arra, hogy az anyákhoz hasonlóan az apákat is megünnepeljük?

Terápiás munkám és szakmai tapasztalataim egyaránt azt mondatják velem, hogy rendkívül fontos az anyák napja mellett az apák napja is. Jó jel, hogy kezd népszerűvé válni Magyarországon. Ez viszont azt sejteti, hogy a gyermekek bizonyos apahiányt élnek át, és ez a személyiségfejlődésben hiányként érzékelhető. A jelenség nem ismeretlen a gyermekpszichológiában sem, létezik is erre kifejezés: vaterlose Gesellschaft, azaz apátlan társadalom.

Az apák napja erősödése is jelzi: valamit kellene tenni annak érdekében, hogy az apa közelebb legyen a gyermekeihez. Persze kérdés, hogy ezt egy évben egy nap mennyire segíti elő. Amikor ma reggel ezen gondolkodtam, az fogalmazódott meg bennem, hogy még érdekesebb lenne ugyanazon a napon a szüleink napját ünnepelni. Annál is inkább, mert ha a család és kapcsolati dinamikák szempontjából nézem, akkor az apának és az anyának egyforma a jelentősége. Igaz persze, hogy a biológiai és személyiségfejlődést nézve a gyermek születése utáni első három évben nagyobb az anya szerepe, de utána ahogy a gyermek növekszik, úgy lesz egyre nagyobb jelentőségű ugyanezen szempontból az apa. Mindemellett az is igaz, hogy az apa és az anya szerepe szétválaszthatatlan egymástól.

Hogyan változott az apa szerepe az elmúlt időben?

A helyzet az, hogy nem is annyira az apa, mint inkább az anya szerepe változott sokat. Az anyákat az elmúlt 40-50 évben kiemelték a családból, és pénzkeresővé tették, „két műszak” terhelte őket. Ez a nőt, pontosabban az anyát mindenképpen – értsük jól – férfiasította. A nő kicsit maszkulin lett, ennek következtében változott az apák szerepe is. Túlzón hangzik, de az apák mintha kicsit feminizálódtak volna, mintha kicsit elvesztettek volna valamit abból a dinamikából, abból az erőből, amit férfierőnek nevezünk. Az anya közelsége, az anyaöl melege és biztonsága meghosszabbítja az újszülött vagy a pici baba számára a pszichológiai anyában létet. Az apa az a gyermek kezét megfogó, őt az otthonból a világba kivezető személy, aki nemes értelemben megtanítja a gyermeket harcolni, küzdeni, szabályszerűen játszani, és így vezeti be az életbe. Tehát mindkettejük szerepe rendkívül fontos.

Milyen apákkal találkozhatunk a Bibliában, kik a legismertebb apák a Szentírásban?

A legismertebb József, aki szinte idealizált apa a köztudatban, miközben Józseftől egyetlen szót, egyetlen hangot nem hallunk, ő a Szentírás egyik legnémább szereplője és ezen belül a legnémább apa szereplője. Ő sem hibátlan, mint ahogy a Biblia emberei általában: nem tökéletes Ábrahám, Jákób vagy Ézsau, akik a maguk belső ellentmondásaival élik az életüket, harcolják a harcaikat. Ebből adódóan vannak negatív, meg pozitív apák is, ugyanakkor nincsenek tökéletes apák a Bibliában sem.

Ad-e iránymutatást az apasághoz a Biblia?

Most hirtelen nagyot lépek „felfelé”. Van a mennyei Atya, aki rendelkezik férfi vonásokkal, de rendelkezik gyengéd, szeretetteljes vonásokkal is. Ami érthető is, hiszen amikor Isten megteremti az embert a maga képmására, férfivá és asszonnyá teremti őket, ami annyit jelent, hogy Isten természetében vannak férfi és női vonások is. Emellett a Bibliában is vannak szeretetre méltó, szeretetteljes apák is. Isten mennyei Atyaként a Biblián keresztül átad valamit a férfinek az apaszerep szépségéből, és felkínálja a keresztyén fejlődés lehetőségét.