Az első levele végén János apostol az imádságról is tanít. Akik kapcsolatba kerültek Krisztussal, beszélgetnek vele. Minden gondjukat elmondhatják neki. Lehet, hogy sok mindent még nem értenek, nem tudta nekik megtanítani János sem, de imádságban naponta vezetést, segítséget kap minden hívő. De tudunk-e ilyen hittel imádkozni, mint ebben a kiemelt versben van? Elhiszem vagy tudom, hogy ha Isten akarata szerint kértem, akkor már megkaptam? Pedig lehet, hogy még nem látom. Még nem tapasztalom. Lehet, hogy pontosan az ellenkezőjét veszem észre. Aggaszt és gyötör, hogy nem úgy alakulnak a dolgok. Mégis nyugalomban lehetek. Letettem imádságban Atyám kezébe, és az a legjobb helyen van. Ha úgy imádkoztam, ahogyan Jézus Krisztus tanította nekem: „legyen meg a te akaratod”, akkor ő vezeti a kéréseimet is. Mindezek után pedig tudhatom, hogy már megkaptam, még akkor is, ha ezen a napon még nem tapasztalom. Imádkozol a gyermekeidért, a hitre jutásukért? Tudod-e, hogy minden esemény az imádságodat munkálja? Elhiszed, hogy az Atya éppen azon dolgozik? Már megkaptad, mert a leghatalmasabb Úr kezébe tetted az ügyedet!

Ezsd 2,36–70.

16. zsoltár

A levél zárásaként az apostol a legfontosabb igazságokat foglalja össze. Ezeket már korábban kifejtette. Mindegyik így kezdődik: tudjuk! Vagyis nem az a kérdés, hogy érzem-e, hanem Krisztusban való hit által biztos lehetek benne. Tudom, aki Jézus által új életet kapott, afölött nem kell a bűnnek uralkodnia. Tudjuk, a mi életünk elválasztott a gonosz hatalmától. Tudjuk, hogy felismerhetjük az igazságot, és nem kell a bálványoknak élnünk. Mindennek pedig a szíve, lelke az a biztos tudás, hogy az Igazban, Jézus Krisztusban, Isten Fiában vagyunk. Gyönyörűséges ez a kép. Mint amikor egy édesapa a felé szaladó gyermekét betakarja a nagykabátjába. Ott felmelegszik, megnyugszik és védelmet talál! Ugyanilyen személyes kapcsolatot jelentsen az én számomra is, hogy Jézus Krisztusban hiszek. Ez nem elmélet. Nemcsak megtanult ismeret. Személyes, meleg, naponkénti együttlét a világmindenség Urával, akivel nekem bensőséges kapcsolatom lehet! Nemcsak az lehet, hogy ő él bennem, hanem még csodálatosabb azt tudni, hogy én élek benne. A legnagyobb védelemben, a legteljesebb igazságban és a tökéletes szeretetben. Ennél melegebb ölelés nincs a világon. Éppen ezért nincs okom a bizonytalanságra! Tudom, kinek hiszek!

Ezsd 3,1-7.

162. dicséret

Nagyon örülök neked. Gyönyörködöm benned. Jó látni a fejlődést az életedben! Mikor mondtunk ilyet valakinek legutóbb? Ki mondta nekünk ezt mostanában? Ma Urunk, Istenünk üzenetében olvassuk. A legnagyobb esemény a világon, ha a Mindenható Úr örül nekünk. Ha másoktól sokszor halljuk, vagy ellenkezőleg, szinte soha nem mondják, teljen meg a szívünk ennek örömével, hogy Urunk mondja nekünk! Az egyik ifjúsági ének ezt így fogalmazza meg: „Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened. Örül majd te rajtad nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével.” Örül nekünk az Úr, mert az ő gyermekei vagyunk. Boldog, ha ránk néz, mert igazán szeret minket, és a legfontosabb számára, hogy vele vagyunk. Örül, mert megismertük az igazságot, amely megújított és átformált bennünket. Boldog, mert nem a hitető és az antikrisztus szavára hallgatunk, hanem a Krisztus tanításában növekszünk. Hányan vannak, akik elindultak az Úr útján, de megtorpantak vagy visszafordultak! Milyen öröm, hogy te gyermekségedtől kitartasz, vagy felnőttként hoztál érett döntést az igazság mellett! Mi pedig, akik ezen elgondolkozunk, biztosan ezt válaszoljuk: mindezt a Szentháromság Isten kegyelme, irgalma, szeretete végezte el az életemben. Milyen öröm, hogy éppen bennem!

Ezsd 3,8–13.

136. dicséret

Egy gyülekezet belső életébe tekinthetünk e levél által. Látszólag minden rendben van. De mi van belül? János ezt is ismeri. Tudja, felszínre kell hozni, hogy ne romboljon tovább. Gyógyulást lehet kapni, hogy mindenki épülésére legyen Isten népe. Két jó példáról olvashatunk, akiknek élete Krisztust hordozza, és egy rossz életről. Azonban ő, mint az egy rohadt alma a ládában, kártékonyan hat minden körülötte lévőre. Elsőségre törekszik. Aztán ebből a vágyból több további is következik: nem fogadja el a gyülekezet vezetőinek a tekintélyét, pletykálkodik, emberek háta mögött terjeszt dolgokat, rágalmaz, nem vendégszerető, nem segítőkész. Vajon engem érint ebből valamelyik? Figyeljem meg, hogy ez lejtő! Ha nem leplezem le, hanem hagyom, akkor egyik követi a másikat. Pedig Keresztelő János más példát adott: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30) Jézus Krisztus is mást tanított a tanítványainak: „De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok!” (Mt 20,26)

Ezsd 4,1–16.

3. zsoltár

Bibliaolvasásunkban elkezdjük ma az utolsó időkről tanító, kijelentő könyvet olvasni. Nagyon fontos olvasmány. Mi nem a világ végét, a megsemmisülést várjuk, hanem Jézus Krisztust, aki jön felénk és értünk. Mi nem a felmelegedést, éghajlati változásokat, háborúkat, járványokat szemléljük pusztán, hanem tudjuk: mindezek fölött van a mi Urunk, aki nagyobb, és egyben ő az első és az utolsó. Mi tudjuk, hogy amik történnek, és bennünket is megrettentenek, azért vannak, hogy készüljünk. Nem ér váratlanul bennünket mindez, mert amire szükségünk van, azt kijelentette nekünk Urunk. Csodálatos bizonyosság és erőforrás, hogy nem vagyunk egyedül a bennünk félelmet keltő eseményekben. Itt van Isten a földön az ő Lelke által, és Jézus Krisztus jön vissza testben közénk, az Atya pedig fenntartja és gondját viseli e földnek, amíg jónak tartja. Mindenki meg fogja látni, diadalmasan visszajön, aki legyőzte a halált, és igaz Bíró. Azonban nem mindegy, akkor sírnak s rettegve félnek sokan, vagy Megváltójukat fogadják, aki beteljesíti ígéreteit rajtuk. Milyen jó, hogy most meghajolhat a térdem előtte, hogy örömmel várjam majd vissza! Dicsőség neki ezért!

Ezsd 4,17–24.

38. zsoltár

Somogyiné Ficsor Krisztina

A prófétai igéket (3) azok számára jegyzi fel és küldi el János, akiknek testvére és társa a szenvedésben Krisztus királyi uralmában és a béketűrésben (9); ők a Krisztus népe (6). Nem a véleményét kell leírnia, hanem azt, amit látott, tehát prófétai megbízást kap a teremtés és történelem urától (8). Pál apostol, aki szintén hét gyülekezetnek írt leveleket, kimondhatatlan beszédeket hallott, amikor elragadtatott a harmadik égig (2Kor 12,4), de mennyei tapasztalata egyedi és egyéni volt. János azonban a közös istentisztelet idején, a feltámadás napján (az Úr napján, 10) kapja a minden testvérnek és társnak szóló üzeneteket (11), mert a hét csillag titka mindenkire tartozik (20). A szenvedőt erősíti a győztes diadala, a győztest készségessé teszi a szenvedő iránt az állhatatosság parancsa, a béketűrőt bátorítja a győzelem ígérete, de csak akkor, ha mindannyian Krisztusra néznek, aki halott volt, és íme, él (18), s aki most Dániel régi látomása szerint (Dán 7) méltóságban, tisztaságban és szentségben jelenik meg, teljességet birtokol (hét csillag, hét gyertyatartó), és teljhatalommal szól (16). Ő az üdvösség és kárhozat ura (18). Neki adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18); az idők titkai őreá mutatnak mind.

Ezsd 5,1–5.

153. dicséret

Fáradhatatlan gyülekezet az efézusi (3). Kezdettől ismeri a hitért való küzdelem drámáit (ApCsel 18). Állhatatossága, teherhordozó ereje, igazsághoz való hűsége nincs elrejtve Krisztus elől (2), az ő nevéért tesznek mindent. Elsők a (csata)sorban. A kiválóság ára azonban az lett, hogy elhagyták az első szeretetet. Gondosan számontartják, mi mindent tettek, s közben elfeledték: mit tett értük Isten. Ő előbb szeretett! (1Jn 4,19) Ez mindennek az oka, sorrendje és iránya. Hajlamosak vagyunk az istenszeretetet hátrahagyni. Úgy okoskodunk, hogy első helyen az önszeretet áll, aztán jön az embertársi szeretet, és ha e téren bizonyítottunk, közelébe férkőzhetünk Istennek is. De ez emlékezetvesztés, sőt, életvesztés. A hamisság elleni harc fontos, de nem elég (6). Amikor Krisztus megtérésre hív, önmagához hív. Az emlékezés tehát nem nosztalgia a keresztyén élet kezdeteiről, egykori érintésekről, hanem visszatérés az élet forrásához. Mintha azt mondaná: csak egy győzelem van, a mindent meghatározó isteni szeretet. Az élet fájáról csak az ehet, aki visszatér Isten szeretetébe. Ezt a gyümölcsöt termi a mennyei város, ahol már nincs átok (Jel 22,1–5).

Ezsd 5,6–17.

1. zsoltár

Bogárdi Szabó István