Mátyás Ernő*: Pásztorokat a magyar falunak

Református Élet, II. évfolyam, 17. szám, 1935. április 27.

A Református Élet utóbbi számaiban több cikk jelent meg a lelkipásztorképzésről, amelyek mindenikéből alapszempontképpen az a gondolat bontakozott ki, hogy lelkipásztorképzésünkben hibák vannak. Miután magam is meg vagyok győződve arról, hogy lelkésznevelésünkön fordul meg sok tekintetben anyaszentegyházunk jövője, s hogy ezért ezzel az égető kérdéssel ismételten foglalkoznunk kell, teszek arról egy pár megjegyzést. [...] A mi sárospataki teológiánk mintegy 5-6 évvel ezelőtt azt ismerte fel sajátos hivatásául, hogy a magyar falu számára neveljen lelkipásztorokat. Egyre több gondot fordít azoknak a lehetőségeknek a feltárására, amelyek útján e sajátos hivatását szolgálhatja.

Megemlítem e sajátos hivatásunkat szolgáló legfőbb munkáinkat. Egyik faluszemináriumunk munkája. , Faluszemináriumunk munkája (4-ik éve működik) kettős: belső és külső munka. Belső munkájában tudományos magaslatról foglalkoznak növendékeink a falu problémájával, széleskörű perspektívát nyernek itt a magyar falu minden oldalú kérdésének meglátásához. Ilyen tudományos felkészültséggel növendékeink ősszel és tavasszal kiszállanak falvakba. Több évre kidolgozott tervvel, mindig más és más tájegység tanulmányozását veszik programba. Évtizedekre visszamenőleg pontos statisztikai adatok szerzése útján kutatják a magyarság életvonalának az útját, külön a reformátusságét s általában a tanulmányozott vidékeken az ember faji struktúráját. Pozitív segítséget is igyekszenek nyújtani. Vallásos estélyeket rendeznek, istentiszteleteket végeznek. De a munka legfőbb célja mégis az önnevelés szolgálatában áll. Az a cél ugyanis, hogy akkor végezzenek majd ifjaink aktív építő munkát a falvakban, amikor mint lelkipásztorok egy-egy gyülekezet vezetői lesznek. De akkor végezhetnek is ilyen munkát, mert a falu minden problémájának az ismeretével vehetik fel a harcot a faluért...

* A Sárospataki Theol. Akadémia igazgatója