Mikor hallotta meg az örömhírt?

Az evangélium gimnazistaként szólított meg, életem meghatározó szakaszában, amikor a fiatalok az igazságot keresik, és mindent megkérdőjeleznek. A nővéremet már korábban foglalkoztatni kezdték az élet nagy kérdései. Többször felolvasott nekem a Bibliából, utána nagyokat beszélgettünk, és eltöprengtem: „Mi lesz veled, ha a Bibliának mégis igaza van?” – Olyan folyamat indult el ott bennem, amelynek során megértettem, hogy Krisztus szeret és önmagát adta értem. Isten megismerése a Biblia alapján, a tőle kapott feladatom megértése és elfogadása egyre fontosabbá vált számomra.

A gyülekezeti alkalmak, istentiszteletek, a konfirmáció, közös kirándulások, szolgálatok, barátságok egyre inkább elsőbbséget élveztek. Különösen azért, mert láttam, mennyire másként élnek az osztálytársaim. Óriási volt a különbség. A gyülekezetben, mindössze tizennyolc évesen ismertem meg majdani feleségemet. Sok fájdalomtól óvott meg, hogy Isten megőrzött minket egymás számára. Visszatekintve szinte érthetetlen Isten különleges kegyelme, hogy az egész családom Jézus vonzásába került.

Hogyan alakította a hit az életét?

Több lehetőség közül a lelkészi szolgálat iránt kezdtem érdeklődni, és sok tusakodás után jutottam belső békességre, erősödtem meg az elhívásomban. Debrecenben végeztem a teológiát, megnősültem, fiatal házaspárként kerültünk vissza Szegedre. A Honvéd téren segéd-, majd beosztott lelkész lettem. Közben három gyermekünk született és egy családos ösztöndíjjal kijutottunk Kampenbe (Hollandia), ahol rendszeres teológiát, dogmatikát hallgattam. 2012-ben az Érsekcsanádi Református Egyházközség meghívott lelkipásztorának. 2014-ben már itt született meg a negyedik gyermekünk. Feleségem, aki végzettsége szerint tanító-kántor, református vallástanár, a gyermekmisszióban segít. Felkértek közegyházi feladatokra is, tanulmányi előadóként második ciklusomat kezdtem el egyházmegyénkben. Tagja vagyok a Dunamelléki Egyházkerület Tanulmányi Bizottságának, továbbá az egyházmegyénk egyházkerületi lelkészi képviselői tisztségét is betöltöm. A Biblia Szövetséghez még gimnazista koromban csatlakoztam, jelenleg egyesületi tanácstagként szolgálok, bibliaiskolájukban korábban a dogmatika oktatásában segédkeztem, jelenleg az ószövetségi bibliaismeret tanításában veszek részt.

Miről írta doktori értekezését?

Egy egyetemi pályatétel keretében kezdtem foglalkozni Török István rendszeres teológus teológiai gondolkodásával. Témavezetőm ajánlotta, hogy a munkát doktori kutatói program keretében folytassuk, amelyet 2006-ban kezdtem meg. Török István professzor Krisztus-központú, ébredésre vágyó tudósunk volt. A kommunista időkben is rendszeresen hallatta hangját az egyházunkban megnyilvánuló torzulásokkal szemben, de leginkább az 1956-os forradalom alatt tanúsított bátor, hitvalló magatartása miatt indult el a fokozatos hátratétele. 1967-ben felsőbb utasításra, az egyházi korhatár előtt nyugdíjazták. Ettől az időponttól kezdve a diákoktól elszigetelték, publikációs lehetőségei lassan megszűntek. Folyamatosan megfigyelték és zaklatták, ennek ellenére soha nem keseredett meg. Magatartása példaértékű számomra. 2019-ben zártam le a kutatást, az eredményeket összegző dolgozatomat megvédtem.

Milyen elveket követ a gyülekezetépítésben?

Tapasztalom, hogy egyházunkban sokan szembesülnek a gyülekezeti élet egy helyben topogásával, küzdenek a közönnyel. A növekedésre vágyó lelkészek, presbiterek, gyülekezeti tagok sokszor megkeserednek, emiatt megnehezedhet a szolgálatuk. Az ilyen helyzetekben emlékeznünk kell arra, hogy az igehirdetés szolgálatának eredménye nem mindig látható azonnal. Isten mégis az Igéjén keresztül gyújt világosságot az emberi szívekben, építi az egyházát. Szükséges, hogy a bibliai üzenetet mint igazságot hirdessük és gyakorlati módon alkalmazzuk az emberek életében. Mi is hívei vagyunk a színes, gazdag gyülekezeti programoknak, de közben próbáljuk szem előtt tartani, hogy bármit teszünk, az Ige Krisztusa legyen a középpontban.