Lelkesedés, motiváció, grillcsirke
Rátz Tanár Úr Életműdíjjal ismerte el Horváth Zsolt, a Gödöllői Református Líceum Gimnáziuma biológia–kémia szakos tanárának munkásságát az Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért tavaly év végén. A díjazottal szakmai elhívásáról, lelkesedésről és kiégésről, az online oktatás hiábavalóságáról beszélgettünk, illetve arról is, hogyan kerül grillcsirke a biológia-előadóba.
Huszonhat éve a Gödöllői Református Líceum Gimnáziumának biológia–kémia szakos tanára. Mindig is tanár akart lenni?
Az egyetemi tanulmányaim második felében kezdtem úgy érezni, hogy a tanári pálya lesz az én utam. Azért mentem a Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia–kémia szakára, mert ez a két terület vonzott.

Ám harmadév végén, negyedév elején kicsit szőrszálhasogatóvá kezdett válni ez a két tudományág számomra, olyan dolgokat lehetett volna kutatni, ami nem érdekelt. Viszont egyre inkább kezdett érdekelni a tanítás, hogy át tudjam adni azt a tudást, ami bennem van.
Nagy tervekkel vágott neki?
Ma már inkább megmosolyogtató módon. Kis egyetemet akartam csinálni a középiskolából, rendszertannal, növényismerettel és hasonlókkal. Nekiálltam növényeket gyűjteni, préselni, szorgalmi időszakban lepkéket hajkurászni a Gödöllői-dombságban. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a középiskolai napi oktatásba nem fér bele.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!