Milyen a székelyföldi szolgálat?

Erdővidéki, bibarcfalvi vagyok. Tudatosan tértem haza, úgy éreztem, itt van feladatom. Tudtam, hogy a székelyek különleges emberek, jól fogott, hogy ismerem őket. Minden vidéknek megvannak a sajátosságai. Itt, Udvarhelyszéken az emberek nyitottak az újra, és nemcsak a hagyomány miatt járnak templomba, hanem igénylik is a spiritualitást, szívesen állnak a jó ügyek mellé. Így lehet az embereket igazán megmozgatni: nemcsak elhívjuk őket a templomba, hanem lehetőséget adunk nekik, hogy kimutassák, gyakorolják szeretetüket. Van bennük erre nyitottság, jó szándék.

Milyen tevékenységeket szerveznek a gyülekezetben?

A Keskeny út fesztiválmissziót Tusványoson indítottuk el, de idén fesztivál hiányában megtartottuk Bikafalván. Igyekszünk általa a fiataloknak is közvetíteni Isten üzenetét, szeretetét, lehetőséget adni nekik a szolgálatra. A nyári hun táborban a hagyományőrzés mellett arra törekszünk, hogy az emberi értékeket, jó példákat átadjuk a gyerekeknek. A „Rád is szükség van” kezdeményezés a feleségem ötlete volt. Lényege, hogy a gyülekezet speciális igényű, fogyatékkal élő, magányos, idős tagjaira is figyeljünk. A fogyatékkal élőknek programokat szervezünk, a nyolcvan év fölötti gyülekezeti tagokat és hátrányos szociális helyzetűeket meglátogatjuk, figyelmességekkel segítjük. Nem rászorulókként tekintünk ezekre a társainkra, hanem igyekszünk kifejezni, hogy rájuk is szükségünk van a közösségben.

A sátoros ünnepek is érdekesek voltak Bikafalván...

Sokan csak az akadályokat látták meg a járványban, de teljesen új lehetőségek is adódtak, bizonyos istentiszteleteket kivittünk a templom falai közül. Például karácsonyeste az imatermünk udvarán élő állatokkal játszották el a gyerekek a betlehemest. Húsvét hajnalán mécsesekkel vonultunk ki teljes csendben a temetőbe, és a feltámadási ige volt az első hang, amelyet meghallottunk napfelkeltekor.

Különös hangulata volt ennek az alkalomnak. A pünkösdi istentiszteletet is szabadtéren tartottuk, a falu melletti dombot elneveztük a Szentlélek hegyének aznapra, és ott úrvacsoráztunk. Meglepően sokan jöttek el ezekre az alkalmakra.

Hogyan tartja egyensúlyban a családi életet és a szolgálatot?

Hála Istennek, a feleségem támogat mindenben. Van, hogy elfáradunk, de amint sikerül kicsit pihenni, már tervezzük is a következő eseményt. A kilencéves lányom is szereti a tevékenységeket, a hétéves és hároméves fiúval is ügyesen bánik. Beosztjuk egymás között a feladatokat.

Mely Ige inspirálja a szolgálatában?

Mindig erőt ad a Péld 17,22: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Amikor valami rossz történik, abban is igyekszem meglátni a jót, legyen szó akár a járványról. A helyzeten nem tudunk változtatni, de kihasználhatjuk a lehetőségeket. Ha az Úr ezt megengedi, akkor új ajtókat is megnyit. Azt tapasztalom, hogy Isten rendezi az életemet, feladatokat bíz rám, és én legjobb tudásom szerint igyekszem ezeknek eleget tenni.