Közvetlenül karácsony előtt jelent meg egy tartalmában és képi világában is elegáns kötet a Helikon Kiadónál, Joszif Brodszkij orosz–amerikai Nobel-díjas amerikai költő, esszéíró a születés ünnepéhez kapcsolódó verseinek gyűjteménye, a Karácsonyi versek. Fordítója Soproni András. A zsidó származású szerző, aki a késő puritán új-angliai költőnő, Emily Dickinson felmenői által alapított Mount Holyoke College-ban is tanított, már élete „szovjet” korszakában sok karácsonyi művet írt; ezek számát pályafutása amerikai évtizedeiben gyarapította.

Most egy olyan versére szeretném felhívni a figyelmet, amelynek címe: 1965. január 1. Ez hét évvel emigrációja előtt született. Lássuk e tömör, fájdalmasan szép összegzés záró versszakát: „Csupasz eged a mennyezet, / üres harisnya, telt helyett, / belátod, ennyi jár neked. / Öreg vagy, ne tagadd, / S hogy nincsenek csodák, tudod. / De szemed égnek fordítod, / s már érzed: jó szívvel adott / ajándék vagy magad.” A vers szerzője itt mindössze huszonöt éves, de már nagy megpróbáltatásokon túl; ekkorra dolgozott már börtönkórházi halottmosóként, és „munkakerülésért” (valójában: szabadúszó írói munkáért!) elítélve favágóként is élt a tajgán, igaz, egy angol nyelvű költészeti antológiát böngészve rövidke pihenőóráiban.

Ebben a strófában óriási ellentmondások feszülnek: az ekkor még fiatal szerző egyrészt „öreg”-nek titulálja magát, másrészt úgy tekint az „üres harisnyá”-ra, mint a már akkor az angolszász kultúrából vett karácsonyi jelképre, a nagyon szegény vagy nagyon rossz gyermekek osztályrészére, vagy a rosszalkodások méltó büntetésére. A mennyezet „csupasz ege” és a „nincsenek csodák, tudod” mélységes szomorúsága után váratlan öröm, megkönnyebbülés és meglepetés a költő felekezeti hovatartozástól független, minden hamisságtól, megfelelési kényszertől mentes imagesztusa: „De szemed égnek fordítod.” A testi-lelki nyomorúságot, megalázottságot, veszteséget feloldó szavak még csak ezután következnek: „s már érzed: jó szívvel adott / ajándék vagy magad.”

A látszólag egyszerű állításnak rendkívül bölcs és vigaszt nyújtó, az újévhez az írónak és olvasóinak egyaránt erőt, örömet, tartást adó értelme van. Nevezetesen az, hogy az Istentől kapott életünkre s az embertársaink javára kamatoztatható képességeinkre érdemes úgy tekintenünk, mint tőlünk semmiféle intrikával, rosszindulattal el nem vehető, örök ajándékra. Ez a gondolat megcáfolja a három szakaszra tagolt vers két kezdősorát: „Ne várd a három bölcseket. / Csillag nem süt fejed felett.”

A három bölcs és a betlehemi csillag oly gyakori vándormotívum Brodszkij költészetében és Keresztes Dóra gyönyörű illusztrációin, hogy a poéta önsajnálatát nem kell komolyan vennünk. Reményre, hitre kész, infarktusok szaggatta szívét annál inkább!