A „harmadik jaj” hét látomást foglal magában, a jelen és a jövő titkai tárulnak fel. Az első a nagy jel: a napba öltözött asszony és születendő gyermekének üldöztetése és megmenekülése. Isten a gyermeket felveszi a mennyei trónushoz, és az asszonyt elrejti a Sátán dühe elől. Nincs olyan földi hatalom, amely az egyház számára végső menedék lehetne. Krisztus népe kiszolgáltatott, mint egy születendő csecsemő és egy vajúdó asszony. Mégis: „Szép az egyház helyzete, mikor immár csupán Isten oltalmazza.” (Pascal) Isten ellensége, az ősi kígyó (8) akarja elpusztítani, hogy megakadályozza Krisztus uralmát. Kozmikus erőket, birodalmakat, királyságokat egyesít, földi trónokkal ostromolja a mennyei trónt. De a mennyei harcot elveszíti, így nem vádolhatja többé Isten előtt „testvéreinket” (10). A mennyei győzelem titka Krisztus kereszthalála. A Bárány vére e világ szempontjából nézve kudarc, de Isten előtt bűntörlő áldozat, a vértanúk halálig tartó hűsége e világ szerint vereség, de a Krisztusba vetett hitük győzi le a világot (1Jn 5,4–5). Ezt hirdeti ünnepélyességgel a mennyei hang. Isten ellenségének kevés ideje van (12), ezért pusztító harcát a földön koncentrálja. Miért csodálkozol? (17,7) A népek dühe Krisztus tanúi ellen a Sátán őrjöngéséből táplálkozik (11,18).

Neh 9

3. zsoltár

A második látomásban a Sátán meghatalmazottja emelkedik ki a tengerből. Bámulatos tünemény: mindenütt jelenlévő (hét fej), kifogyhatatlan erő (tíz szarv), szuperhatalom (tíz korona), uralma könyörtelen (párduc, medve, oroszlán). Halálos sebből gyógyult, legyőzhetetlennek tűnik, ezért imádják őt és gazdáját is. Istenkáromló szavaiért rajong a világ. Hatalmi igénye vallási. Ideje hamar lejár, ezért likvidálni akarja a szenteket. Aki nem hódol be, pusztulnia kell. A gyülekezethez írt levelek Krisztus felszólításával végződtek: akinek van füle, hallja! Ezt a nyomatékos Igét olvassuk itt is. Vagyis ne tévesszen meg a fenevad egyetlen szava és tette sem: hódolni kényszerít, istenkáromló, aki Isten áldó jelenlétét (sátorát) gyalázza, kevélykedik, nyíltan üldözi a hívőket, nem rejtőzködik és könyörtelen. Csak a Krisztusba vetett hit mutathatja meg, hogy bár a világ csodálja és imádja a káromlót, célja az, hogy halálos hazugság hálójába gyűjtsön. Az állhatatosság (hosszútűrés) váltja hűségre a hitet. A tisztán látó hitnek a démoni hiszékenység az ellentéte, az állhatatosságnak pedig az önáltatás. A révült sodródásból és a rémületes nyomás alól a szerelmes Fiú szabadít ki: őt hallgasd! (Lk 9,35)

Neh 10

512. dicséret

A harmadik látomásban másik fenevad lép elő, aki nem felváltja, hanem erősíti az előbbit. A földből jön fel, és az előbbi hatalmával lenyűgöző csodákat cselekszik, szinte teremt, a fenevad néma képmásába életet lehel. Mintha próféta lenne, sőt prófétánál is több, hasonlít a Bárányhoz. De a Sátán módjára beszél. Nem életre vezet, hanem a pusztulásba csalogat. Hamis próféta (16,13). Pál és János apostol intését kell megfontolnunk, akik a végidők nagy szellemi küzdelmére figyelmeztetnek: „...az antikrisztus eljön, így most sok antikrisztus támadt...” (1Jn 2,18) Nem egyedül van, szelleme szétárad és mindent átfertőz (2Thessz 2,1–12). Az antikrisztus egyszerre tagad és hitet (2Jn 1,7). Tagadja, sőt káromolja Istent, és egyúttal félrevezet, bálványozásra késztet, vagyis a Sátán munkáját folytatja. De nemcsak megtévesztőképessége van, hanem kényszerítő hatalma is. Megöleti azokat, akik nem hódolnak be (16), vagy kirekeszti őket a mindennapos életből, ha nem lettek a rabszolgáivá (17). Az ellenálláshoz bölcsességre van szükség, a felismeréshez pedig józan észre. A számában van elrejtve a neve, de roppant vigasztalás, hogy ez csupán emberi szám. Visszafejthető Néró császár nevére is, de lényegét a 17. rész fejti meg: a volt és a nincs szolgája, sosem jut el céljáig. Csak Isten népének van szombatja (Zsid 4,9)

Neh 11

48. zsoltár

A negyedik látomás az elpecsételteket állítja elénk, akikhez majd csatlakozik az üdvözültek megszámlálhatatlan sokasága. Ők a Bárány hűséges kísérete, tiszták, ők az első zsengék, akiket a Bárány vére váltott ki az emberek közül, hogy szabadon szolgáljanak Krisztusnak (1Kor 7,23). Kiváltságukat jelzi, hogy éneküket nem tudjuk megtanulni (3). Ám legfőbb jellemzőjük számunkra is szent kötelesség: szeretet által kell szentnek és feddhetetlennek lennünk (Ef 1,4). Ehhez kapcsolódik az ötödik látomás: három angyal hirdeti a teremtő Isten imádatának feltétlenségét (örök evangélium), az önhitten istenkedő hatalom (a nagy Babilon) bukását, és a fenevad követőire váró ítéletet. Itt kapunk orvoslást a korábbi látomások nyomán támadt szorongásainkra:

ugyan ki háríthatná el tökéletesen a nagy hitetést, ki állhatna ellen az antikrisztusi fenyegetéseknek, kiben van világos megkülönböztetőképesség? Mennyit ér a másokért is fáradozó szeretet, és meddig ér el az állhatatos remény (1Thessz 1,3)? S vajon nem koptatja el a hitünket a sok nyomorúság? A Lélek válaszol és gyógyít: boldogok a Krisztus tulajdona! Ez a mi vigasztalásunk, akár élünk, akár halunk.

Neh 12

450. dicséret

A hatodik látomás az ítélet képe. Az aratás és a szüretmunka ünnep: az áldás teljesedése és öröm. Felfoghatatlan dráma, ahogy Jóel próféta mindezt megfordítja, és kihirdeti Isten ítéletét a népek fölött. Az ítélet völgyét aratómezőhöz hasonlítja, ahol beérett az istenellenesség vetése, immár elkerülhetetlen a megsemmisítése. Az aratás és a szüret itt a gonosz felszámolását jelenti. Akik gonoszságot vetnek, azt is aratnak maguknak, mondja a régi bölcsesség (Jób 4,8). De itt a munkát az Emberfia kezdi. Őt látjuk itt, éppen úgy, ahogy teljes dicsőségében látta őt János a látomásai kezdetén (1,9). Aranykoronája teljes tulajdonosi hatalmát jelzi, szemben a Sátán és a fenevad orzott dicsőségének és életfosztó akaratának összeharácsolt felségjeleivel (hét és tíz korona). Még a megromlott világ is Krisztusé! Ő bocsátja az első sarlót az érett mezőre, s majd Isten angyalai fejezik be a munkát, a szüret is végbemegy. Isten ítéletének borsajtóját Krisztus nyomja majd (19,15). A borsajtó képét már a próféták is használták, siratóénekben is (JSir 1,15), de leginkább azt jelezve, hogy Isten beavatkozása lezárja a gonoszság történetét, annak messze ható következményeivel együtt (Ézs 63,3–6). Közel a szabadítás!

Neh 13

192. dicséret

A hetedik látomás a másik nagy és csodálatos jelet beszéli el (az első a napba öltözött asszony megmenekülése volt, 12. rész), és egyben ez készíti elő az utolsó hét csapást is. Előbb a győztesek diadalénekeit halljuk egy üvegtenger mellett. Ujjonganak a szabadításon, ahogy Mózes énekelt, mikor népe átkelt a Vörös-tengeren (2Móz 15), továbbá hódoló ének ez a Báránynak, aki átvezette népét a bűnök tengerén (1Kor 10), és ének ez a Mindenhatónak, aki ebben a szabadításban tette nyilvánvalóvá igazságát. Ezek az énekek vezetik be a szentek szentjének megnyitását, de most nem áldásra, hanem végső ítéletre. Hét angyal lép elő, és kezükbe veszik Isten haragjának hét poharát. A szentélybe azután mindaddig senki nem mehet be, amíg a hét csapás be nem következik. Ahogyan elfogyott az idő a megtérésre (10,6), ahogy nincs helye az Isten ellen lázadóknak a mennyben (12,8), úgy most a közbenjárás lehetősége szűnik meg. Most nem a közbenjáró főpap tölti meg esdeklő áldozatának füstjével a szentélyt, hanem Isten dicsősége és hatalma tölti ki azt, áthatolhatatlanul. Szentséges és szentségtelen között nincs átjárás. „Intsétek egymást nap mint nap, míg tart a ma!” (Zsid 3,13)

Eszt 1,1–9

30. zsoltár

A harag poharainak kiöntése, a nyomukban bekövetkező csapások a hét trombitaszó csapásaira emlékeztetnek (8–11). Járványok, a környezet élhetetlenné válása, napvihar, sötétség, aszályok, földrengések, jégesők. Mintha a mi időnkben írná János a Jelenések könyvét. De még inkább a mindenkori emberre ismerünk abban, hogy ezek a csapások nem késztetik megtérésre, hanem inkább újra és újult erővel káromolja Istent a szenvedéseiért (9,11,21). Sőt, a sárkány, a fenevad és a hamis próféta (ördögi háromság!) követeket, rábeszélőembereket (mai szóval: influenszereket) küld ki az egész földkerekségre, nagykoalíciót szerveznek a végső harcra Isten ellen, Harmagedónnál (Megiddó hegye). Kettős jelentése van ennek. Egyrészt, a Megiddó melletti síkon győzte le Sisera páncélos seregét Debóra, akiért a csillagok harcoltak (Bír 5), reváns lenne ezen a helyen győzni Isten ellen. A Sátán követői folyton bosszúért lihegnek. Másrészt, ez a harc az Isten nagy napjára esik. Prófétai kifejezés ez, az elbizakodott várakozások összeomlását, az istenellenesség bukását jelzi, amikor Isten féltékeny szeretete minden hamisságot elsöpör (Zof 1,18). Így omlik le majd végleg a nagy Babilon is, Isten országának ellenországa. Amit mi itt a mulandó időben elszenvedünk, Istennél már meglett.

Eszt 1,10–22

178. dicséret