Kinek „köszönhető” a kudarc?

„A vajdasági származású fiatalember szerényen annyit mondott, ő csak a munkáját végzi, a siker a jóistennek köszönhető”; „A tehetséges labrador különleges szimatának köszönhetően többek között gazdája életét is megmenthette”. Pontos szóválasztás mindkét közlésben a köszönhető, illetve a köszönhetően. Illik tehát a szövegbe ez a melléknév és ragos melléknév, ha örömteli fejleményről, sikerről, jó eredményről adunk hírt.

Ám amennyiben ellenkező értelemben használjuk, nem. Pedig sajnos, a közbeszéd – és a média is – gyakran él efféle szófordulattal. Ez az úgynevezett jelentéstaszítás esete: „A kudarc annak köszönhető, hogy a gyermek az otthoni körülmények miatt lelkileg is sérült”; „Mel és Austin romantikus hétvégi kalandja Joe-nak köszönhetően tönkremegy”; „a bukás annak köszönhető”, hogy a premiert rosszul időzítették; „a freskók a folyamatos beázásoknak köszönhetően megsérültek”; „az anyag sérülékeny tulajdonságainak köszönhetően elszakad”. Hát, köszönjük!... – fűzhetnénk hozzá. Szabatosan: a kudarc, a bukás annak tulajdonítható, illetve: a kudarc, a bukás annak következménye (vagy: a kudarcnak, a bukásnak az az oka, illetve: a kudarcot, a bukást az okozza); a kaland Joe miatt ment tönkre; a beázások következtében; sérülékeny tulajdonságai miatt, okán.

„Kányádi Sándor azt mondta, hogy amivé lett, az a nagygalambfalvi közösségnek és anyanyelvének köszönhető” – olvasom a pontos médiamondatot. Kár, hogy nem mindenki gondolja így. Vannak, akik korántsem tartják annyira becsben anyanyelvünket, annak pontos, választékos használatát, mint amennyire a 2018-ban eltávozott, de műveiben örökké élő erdélyi költő. Avagy: kevesen illetik nyelvünket a „fölnevelő édesanyám” szép jelzős szerkezetével, mint Illyés Gyula. Pedig ha – példának okáért – a citált írásművészeinkhez hasonlóan éreznének, gondolkodnának, annak köszönhetően nagyot fejlődne a mai nyelvhasználat.