A magyarázhatatlan ad magyarázatot visszamenőleg is. Magyarázhatatlan: a nagy parázna miért és hogyan jut ekkora befolyáshoz? A fenevadon trónol, tehát sátáni erők emelik. A szentek vérétől ittasul, tehát erőszakos. Istenkáromló nevet visel, tehát szövetségszegő. Bűnével nyíltan kérkedik, tehát kevély. A világot tobzódó szabadsággal kecsegteti, holott kínálata börtön (18,3). Az antikrisztusi hatalom emeli fel, a lázadás teszi csábítóvá. Hatalmasokat vonz, ahelyett, hogy riasztana. Elámítja a királyokat, hogy istenellenességre fordítsák tehetségüket, és együtt harcoljanak a Bárány ellen. Az istenkedés képtelen fantáziálásra ragadtat, az emberi szellem megittasul önmaga vélt hatalmától, és ábrándjainak az értelmét is kiszolgáltatja (prostituálja). Ez a nagy parázna titka. Végül a saját szövetségesei alázzák meg és szaggatják szét; minden hamisság magában hordozza az önmegsemmisítést. Öröklét helyett egy óra (12). Örök lehetőség helyett a semmi mámora. „Itt van szükség az értelemre, amelyben bölcsesség van!” – mondja a magyarázó angyal (9). Ez az értelem az Isten jó, tökéletes és kedves akaratára megújult, átalakult élet (Róm 12,2). Csak ebben van bölcsesség, hiszen istenellenesség helyett igaz istenfélelem hatja át. Akinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, és megadatik neki (Jak 1,5).

Eszt 2

49. zsoltár

A jelenések könyvében hemzsegnek a zavarba ejtő képek, de ezek mélyén egyszerű és világos tanítás húzódik meg. Az egyik ilyen gondolatot e fejezetben találjuk: minden istentelen hatalom felett ítéletet fog mondani az Úr. A világban évezredek óta váltják egymást az elnyomó birodalmak. Ezek ismérvei nem sokat változtak, mindig agresszív módon bántak az elnyomottakkal, gazdasági és társadalmi kizsákmányolást testesítettek meg, idegen kulturális elemeket, szokásokat kényszerítettek a leigázott népekre. Gyarmatosítottak és kifosztottak, de a béke hírnökeként tekintettek saját magukra. Izráelnek történelme során bőven volt alkalma gazdag tapasztalatokra szert tenni e téren. Egyiptom, Asszíria, Babilon, Perzsia, Róma... Megannyi tragikus tapasztalat, mind eltiporni igyekezett Isten népét. Megértjük, hogy a Jelenések látnoka, amikor Róma bukására tekint, mennyei örömről beszél (21). Az örvendezés azonban nem a város pusztulásának, hanem az isteni ítélet megérkeztének szól! Az Úr ítélt, a szentek, apostolok és próféták javára (20), akik megértették, hogy el kell hagyniuk a várost, különben menthetetlenül részesek lesznek bűneiben. Jó felismerni az elfogadás és az önfeladás közötti határt.

Eszt 3

83. zsoltár

Az Úr nem tűri vég nélkül az övéi eltiprását, bár néha úgy tűnik, órája elviselhetetlenül lassan jár. Ezzel szembesült Jeremiás próféta is a babiloni fogság elején. Megértette: az ítélet nem lesz örök pusztulás, ettől kezdve egy kérdése volt: meddig? Beszélt hetven évről, de ez elviselhetetlenül hosszú időnek tetszett, és saját nemzedéke számára nem volt örömhír. Ekkor fogott egy kis tekercset, ráírta Babilon ítéletét, bukásának jövendölését, és rábízta a kevés hűséges egyikére: süllyessze az Eufráteszbe (Jer 51,59–64). Ez volt a próféta utolsó jövendölése és rendelkezése. A jelenések könyvének látnoka ugyanezt a magabiztosságot testesítette meg. Látta maga előtt Róma jövőbeli pusztulását, és megértette: Krisztus eljövetele előtt hamarosan szabaddá válik az út. Tróntermet látott, akárcsak korábban (4,1–10), a szakadatlan istendicséret helyét, és menyegzőt, ahol a paráznának már nem volt keresnivalója. A Bárány menyegzője ez, amikor valóra válik a prófétai szó: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat” (Hós 2,21–22). Adja meg nekünk a Mindenható Isten, hogy így lássuk meg őt!

Eszt 4

151. dicséret

Milyennek képzeljük a megkerülhetetlen győztest? Hatalmas hősnek, aki gőgösen végigtekint a legyőzöttek tengerén? Oldalán fegyver, mellette szárnysegédek? Vagy öltönyös politikusnak, aki leereszkedő mosollyal int a kamerának, majd eltűnik a testőrök sorfala mögött? Előttem a képernyőn a közismert fekete-fehér fénykép, amikor a nagyhatalmak képviselői megérkeztek az első világháborút lezáró tárgyalásokra. Győztesek? A jelenések könyve a győzelmes Krisztusról egészen más képet fest. Az ő neve azért „Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol” (11). Hatalmát titokzatos koronája mutatja, fehér lovon ül, akárcsak kísérete: a mennyei sereg. Ezt a gyönyörű jelenetet árnyékolja be az eget elsötétítő dögevő madarak raja (17), ők majd a földi hatalmasok és szolgáik húsát marcangolják. Hátborzongató jelenet. De tudnunk kell, a világ megtisztítása nélkül a diadalmas Krisztus nem uralkodhat szentségben és igazságban! Válaszd őt, akkor is, ha még nem tűnik győztesnek, és akkor is, ha más mögé, emberi számítás szerint, célszerűbb odaállni. Ne félelemből válaszd őt. Tudod, hogy nem tetemek szánalmas marcangolására, hanem dicsőséges menyegzői lakomára vagy hivatalos. Ne utasítsd el hívását!

Krisztus ezeréves uralkodásának gondolata évszázadok óta foglalkoztat sok álmodozót. A Szentírás erről csak annyit mond, hogy ekkor a Sátánt megkötözve, a mártírokat pedig Krisztussal együtt uralmi helyzetben találjuk. Ezt követi majd a Sátán eloldozása, valamint a végső, nagy háború. Az elsődleges cél a bátorítás: nem hiábavaló Krisztus ügyének vállalása. Az Úr számontartja az övéit, gondot visel rájuk, a mindvégig kitartó tanúk már akkor részesülhetnek Krisztus uralkodásának jótéteményeiből, amikor még nem válik nyilvánvalóvá az eljövendő világ a maga teljes dicsőségében. A szakasz első versében az örömhír szólal meg: az alvilág kulcsait a mennyben őrzik, nincs a Sátán markában! Sokan rettegnek az ördög hatalmától, pedig ő egyetlen pillanatra sem Isten egyenrangú partnere. Azt gondoljuk, az alvilág az ő birodalma? Lehet. De akkor még saját birodalmának kulcsait sem képes ő maga őrizni. A világ mindenestül Isten uralma alatt áll, és az alvilágról annyit elég tudni, hogy itt a Sátán elég sok mindent megtehet. Betolakodhat közénk, vádolhat, de a Sátánnak Isten teremtett világában nincs uralkodási tere. Miért adnánk neki életünkből egyetlen szeletet is?

Eszt 6

115. zsoltár

Rend és káosz váltja egymást a végső ítéletig. Amikor a kijelölt idő letelik, a Sátán kap még egy kis időt, ezalatt továbbra is eltérít majd, akit lehet. Ebből azt értjük meg, hogy a Sátán nem változik. Nem is tanul semmit – ebből viszont az is következik, hogy a Sátán kiismerhető! Talán dermesztő a végső, nagy háború koncepciója, de végső soron ez is csak újabb vereség, amelyet Krisztus ellenségeinek el kell szenvedniük. Az újabb és újabb háborúk a Sátán és Krisztus erői között nem tartanak vég nélkül, lesz utolsó, nagy összecsapás, amely után a Sátánnak semmi ereje nem marad többé. Ráadásul a végső harc furcsán alakul: hatalmas erők gyülekeznek, de az összecsapás elmarad, az égből leszálló tűz semmisíti meg az Úr ellenségeit (9). Az üdvözítő terv megvalósulását nem lehet megakadályozni. Az ítélő színe előtt nem maradhat meg se ég, se föld, csak Isten rendíthetetlen trónja áll (11), míg a világ átalakul körülötte. A földi világ törvényszerűségei végesek, egyszer majd kibontakozik a más, felfoghatatlan és leírhatatlan új valóság (Ézs 34,4; Zsolt 102,26–28). A jelen világ elmúlása az új megjelenésének előfeltétele, és bár a nagy változás részleteit A jelenések könyve nem tárja fel, hisszük, az Úr ezt is javunkra fordítja majd.

Eszt 7

263. dicséret

A mennyei Jeruzsálemben Isten választottai tartózkodnak elnyert nyugalmukban. A könyv első olvasói ekkor megérthették: bármennyire ragyogó is Róma vagy a birodalom egyik-másik nagyvárosának gazdagsága, eltörpül amellett, amit Isten elkészített az őt szeretőknek. Itt kapcsolódunk össze mi is ezekkel az első olvasókkal: eszünkbe jut még, hogy amikor csodáljuk a technikai civilizáció eredményeit, végső soron a mulandóságot ünnepeljük? A modern ember, ha a világ szerencsésebb részén született, és még sikeres is, általában büszke, sőt gőgös; de néha rádöbbennünk, mulandó a világ. Ennek felismerése nyomán sokan álmodozni kezdenek a szép új világról, és kitalálják az ideális társadalmat. Az elmúlt kétszáz év különösen változatos volt ezen a téren, de a világmegváltó kísérletek rendre kudarcot vallottak. Nem kellene semmi újat kitalálni, csak elfogadni, amit Isten elkészített. A bibliai kép tiszta és egyszerű: elmúlik a régi, megszületik az új, alászáll a mennyei Jeruzsálem. Ez nem emberi tervezés, kulturális vagy gazdasági nagyszerűség okán szent, hanem mert Istenhez tartozik. Az övé. Ő pedig ebbe a hajlékba várja és fogadja be az övéit.

Eszt 8

393. dicséret