Az individuum és a közösség harmóniája
A tanár egyik legnagyobb felelőssége a közösség megteremtése. A diplomásnál pedig többet jelent, ha valaki értelmiségi, mert felelősséget vállal a társadalomért, amelyben él – tartja Trócsányi László. A Károli Gáspár Református Egyetem rektora, európai parlamenti képviselő a szárszói konferencián személyes hitéről beszélt.
Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, korábbi igazságügyi miniszter a Reformátusok Szárszói Konferenciáján Hitélet és közélet – a magyar református szellemi vezetők felelősségéről címmel mondta el hitvallását, interjúnk ebből az alkalomból készült vele. A konferenciához kapcsolódóan lapunk következő számaiban is jelennek meg interjúk.
Hogyan tud egy tanár közösséget teremteni?
A legfontosabb szempont, hogy a hallgatók úgy jöjjenek be az egyetemre, hogy ma is jó napjuk lesz. Meglepően sok a magányos fiatal, a tanárnak pedig az is a felelőssége, hogy próbálja megtörni a magányt és közösséget teremtsen.
Minden fiatalnak szüksége van példaképre, és milyen jó volna, ha éppen a tanár lehetne az! Az oktatónak nemcsak annyi a dolga, hogy megtartsa az órákat, hanem az is, hogy szakmai párbeszédet folytasson a hallgatókkal, de beszélgessen velük emberi kérdésekről is, valamint inspirálja őket. A Károli-egyetemen szeretnénk a tágabb értelemben vett közélet iránt érdeklődő fiatalokat képezni, élő közösségeket létrehozni.
Említette az előadásában, hogy rengeteg embernek van felsőfokú oklevele, de különbséget kell tenni diplomás és értelmiségi között.
A diplomások is keményen dolgoznak, megküzdenek a jegyekért, elvégzik az egyetemet, de nem alkotnak szerves közösséget az egyetemmel, nincs meg bennük az alma mater iránti elkötelezettség. Az értelmiségi több, mint a diplomás, mert
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!