Csak közösen lehet betölteni a küldetésünket

Előfizetek

Isten Igéjének megértéséből következik az, ahogyan a valóságot és önmagunkat látjuk. Magyar reformátusként az Ige tanulmányozóinak, Igéből élő egyháznak kell lennünk, enélkül értelmetlen, bármit teszünk – így foglalható össze néhány mondatban Balog Zoltán püspök szárszói előadása, amelyet Ön- és Isten-ismeret a XXI. században címmel tartott.

Legfontosabb kérdésünk ma élő reformátusként, hogy milyen módon tudjuk megtartani a „sola Scriptura” elvét, amely szerint a Szentírás Isten és önmagunk megismerésének forrása. „Miközben az emberi élet, a társadalom és a nemzet sorskérdéseire keressük a keresztyén válaszokat, a kiindulópontunk kizárólag a Biblia, tehát Istennek Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott önkinyilatkoztatása lehet.”

Balog Zoltán Fotó: Hirling Bálint

Ha nincs meg ez a közös kiindulópont, akkor mi és ki fogja egyben tartani azt, ami Isten megváltó és teremtő kegyelméből összetartozik? Isten Igéje, a Biblia a magyar reformátusok számára nem egyszerű könyv, hanem Isten kinyilatkoztatása, a valóság olvasata. – Isten Igéjében élünk, ennek demonstrálása első számú feladatunk. Az Ige népe vagyunk, és az is akarunk lenni, ez tesz minket különlegessé – hangsúlyozta a Zsinat lelkészi elnöke.

Áldássá lenni a világban

Református nemzetstratégiánk lényege, hogy mi, magyar reformátusok áldást adjunk és áldássá legyünk a világban – idézte elődjét, Bogárdi Szabó István püspököt Balog Zoltán. Az egyházvezető arról is szólt, hogy most, amikor úgy tűnik, a hét év bőség után ránk köszönt a hét szűk esztendő, ideje átgondolnunk, hogyan cselekszünk. – Tekinthetünk a nehézségekre Istentől kapott lehetőségként is: mit jelent áldássá lenni a társadalom számára az elkövetkező hét szűk esztendőben. Ne azt nézzük, hogyan úszhatjuk meg ezt az időszakot a legkevesebb szenvedéssel. Most mérlegre kerül, hogy egyházi közösségként képesek vagyunk-e együtt gondolkodni.

A belső, szellemi védvonalak erősítése

Balog Zoltán szerint legelőször hitbeli és szellemi megújulásra van szükség ahhoz, hogy a hálaadásunk következménye legyen az egyház kifelé megnyilvánuló szolgálata. – Stratégiánk része ezért egy Kárpát-medencei szellemi műhely létrehozása, hiszen ha mindenki csak megy a maga útján, nem tudjuk betölteni a küldetésünket. Amikor a minket érintő kritikus kérdésekről beszélgetünk, megjelenhetnek törésvonalak is. Ha nem vagyunk képesek közösen véleményt alkotni, iskoláinkon keresztül tanítást, valóságos életsegítséget adni, akkor miért vagyunk együtt, miért van teológiánk, miért vannak pedagógiai intézeteink?

A református közösségnek nem csupán azt kell elmondania, mit gondol egy-egy kérdésről, mit tart jónak vagy rossznak, hanem releváns és valóban segítséget nyújtó módon kell beszélnie. – Nem pusztán az igazságot kell képviselni, hanem a szeretetben felismert igazságot. Nekünk olyan módon kell beszélni, ahogyan csak a magyar református keresztyének tudnak. Ehhez szükség van testületek, műhelyek szellemi-lelki munkájára, amelyeket kifejezetten ezért tartunk fenn, és ezeknek a műhelyeknek össze kell kapcsolódniuk – fogalmazott.

Közösen tölthetjük be küldetésünket

A püspök arról is beszélt, hogy nem szabad saját berkeinken belül megmaradni, csupán saját gyülekezeti, intézményi, tudományos közösségekben gondolkodni. Lelki térfoglalásra van szükség, ez azonban csak közös erővel és hittel valósulhat meg. Balog Zoltán úgy vélte, hogy a szárszói konferenciával már tettünk ezért. – Ha egyházi döntéseinket elsősorban hitbeli alapon vitatjuk meg, az az egyház valódi szabadságának gyakorlása.