A tardi front (ismeretlen szerző)

Református Élet, III. évfolyam, 31–32. szám, 1936. augusztus 8.

Amikor nehány hónappal ezelőtt Szabó Zoltán helyzetjelentése a tardi matyók szomorú életéből megjelent, kevesen mertek igazi sikert jósolni ennek a bátor és őszinte magyar írásnak. Mert az írói siker ennél a könyvnél, ha még olyan nagy volt is, csak fél sikert jelenthetett. Most vannak jelek, amelyek arra engednek következtetni, hogy Szabó Zoltán valóban nem hiába írta meg munkáját. Tard körül kitört a háború. És ebben a harcban már nem is Tardról van szó. […]

Szabó Zoltán könyvének nagy sikere az, hogy az ország közvéleményének figyelme reáirányult valamire, amiről írásában nem is szólt, de amiről nagyon sokat kellene beszélni, és amiért még többet kellene cselekedni. Ez a falusi értelmiség hivatásának megbecsülése. Mert ezt a hivatást – milyen kevesen tudják még, hogy ez hivatás –, melynek szolgálata, ha igazi szolgálat, ma mindennél jobban megérdemli az oly sokszor érdemtelenül adományozott nemzetmentő jelzőt, azok közül is kevesen tudták igazán megbecsülni, akiknek sorsává lett, de azok közül talán még kevesebben, akik a városi élet kényelmes biztosítottságából nézték őket. Hány olyan iskolánk van, melyről elmondhatjuk, hogy megtette ezen a téren a kötelességét? Hány olyan tagja volt ennek a vidékre került értelmiségnek, aki azért merült el egy szellemi érdektelenség fojtogató portengerében, mert soha senki meg nem mutatta hivatásának felelősségét, nagyságát, szépségeit és lehetőségeit. Az új falusi értelmiséget, amely hősi szolgálatában találja meg a magyar paraszt testvére szívét és igazi elismerését, vajon hányan értékelik és segítik már ma Magyarországon?

A tardi front csatája ilyen kérdések egész sorát vetette bele a közvéleménybe. Hisszük, hogy nem hiába. Mert különben hiába folyik a küzdelem. Akárki győz is benne, csak romok fölé tűzheti ki a diadalmi lobogót.