Mit jelent az életében a kegyelem?

Régi hagyományokkal rendelkező református faluban nőttem fel. A hittanórák vagy a templomba járás annyira természetes volt, hogy fel sem merült, másként is lehetne. Hitéletem szempontjából fontos mozzanat volt harmincéves koromban az utolsó vizsgajegyem megszerzése. Az államvizsgám előtti szigorlatra keveset tudtam készülni. Az egyetemtől távol laktunk, így egy-egy hétre elutaztam Mosonmagyaróvárra, és a kollégiumban laktam. A szigorlat előtti éjszaka közepén felébredtem, és álmatlanul hánykolódtam: lehetetlen, hogy ilyen minimális tanulással teljesíteni tudjam a követelményeket. Inkább reggel hazautazom a családomhoz.

Eszembe jutott az indulásomkor a Bibliaolvasó Kalauzban olvasott Ige a 121. zsoltárból: „Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!” Már pirkadt, amikor végre elhatároztam, ha Isten így engedett el otthonról, akkor nem futamodhatok meg. Az eredmény? Egészen különleges körülmények között levizsgáztam. Ekkor értettem meg a kegyelem lényegét: biztos lehettem a bukásban, mégsem azt kaptam, amit megérdemeltem. Ilyen a bűnbocsánat is. Pár évvel később a Máté evangéliumának 17. fejezetét magyarázó igehirdetésből megütötte a fülemet, hogy a megdicsőülés hegyén Jézus elváltozott. Krisztus emberként élt közöttünk, de isteni személy volt. Újra felidéződött bennem a 121. zsoltár. Megőrzi a ki- és bemenetelemet... Ekkor már nem a vizsgáról volt szó, hanem sokkal inkább az életemből való „kimenetelemről”, a halálról és az örök életbe való „bemenetelem” feltételeiről. Ez a fordulat lett a lezárása annak a hosszabb lelki folyamatnak, amelyben személyessé vált Jézusnak a bűn miatt hozott tökéletes áldozata. 1982 óta vallom magam Krisztus megváltott gyermekének. Azóta sok szolgálatra kértek fel. Immár több mint harminc éve lehetek gyülekezetem gondnoka.

Hogyan befolyásolja hite a munkáját?

A szegedi gabonakutató tudományos tanácsadója vagyok, egész életemet kutatással töltöttem, évtizedek óta két területtel foglalkozom. Az egyik az androgenezis alkalmazása gabonafajok nemesítésében. Ez a görög szó a hím jellegű haploid, azaz egyetlen kromoszómakészlettel rendelkező sejtekből történő növény-előállítást jelenti. A fejlett növényeknél az androgenezis természetes módon nem létezik, de apró mesterséges beavatkozással felébreszthető.

Professzorommal elsők között figyeltünk fel Magyarországon erre a témára, és hazai alkalmazása a mi nevünkhöz fűződik. Évek alatt egyetlen haploid sejttől eljutottunk az ,innovált haploid" sejtig, és ma ezzel a módszerrel már fajtákat állítunk elő. Hatalmas kegyelem számomra, hogy betekinthetünk a teremtettség eme rejtett, tökéletes zugába. A másik terület a transzgenikus növények világa, amelynek legalább húsz évet szenteltem az életemből. 2005 után hitbeli meggyőződésből a további vizsgálatok szüneteltetése mellett döntöttünk, és a mai napig nem indítottuk újra. Felmerült bennem ugyanis a kérdés, vajon meddig mehetünk el és avatkozhatunk be a teremtés rendjébe. Napjainkban a géntechnológia eszköztára lehetővé teszi, hogy a növények működését vezérlő genetikai programot az igényeknek megfelelően változtassuk. De nem mindent helyes megtenni az embernek, amire lehetősége van.

Hit és tudomány témakörében tart előadásokat. Miért tartja fontosnak?

A kutató számára, aki az élet jelenségeivel mélyebben foglalkozik, a kreáció kapu lehet a tudomány felé. Nem véletlenül kezdődik ezzel a Biblia, sőt, a 66 könyvben számtalan közvetlen vagy közvetett utalást találunk rá. A teremtéshez való viszonyulásunk meghatározza a teljes hitrendszerünket, amely a genezis történetiségén és pontosságán áll vagy bukik.

Mózes első könyve alapozza meg a Szentírás többi részét. Ha leromboljuk hitelességét, akkor megtagadjuk a Teremtőt. Az evangélium üzenete Jézusról, aki jelen volt a teremtésnél, semmissé válik, ha a genezis valóságát kétségbe vonjuk. Bár kevés olyan téma van, amely ilyen sok vitát és nézeteltérést váltott ki, de hitünket és tudásunkat másoknak hitelesen kell továbbadnunk. Mi lehet a hitelesség mércéje? Természetesen a Biblia.