A Szentírásban számos családi, rokoni kapcsolattal, testvértörténettel találkozunk. Ezek pontosan olyan színesek és változatosak, emberszerűek, olykor terheltek, mint ahogyan a mindennapokból ismerjük őket. Az első emberpár, Ádám és Éva két fiának, Kainnak és Ábelnek testvérgyilkosságba torkolló konfliktusa nyitja a bibliai testvértörténeteket. A nagyobbik és a kisebbik testvér eltérő viselkedése, Istenhez fűződő kapcsolata, beállítottsága, hozzáállása, eltérő szokásrendje a probléma forrása.

Az ősatyák történeteit olvassuk. Az ígéret egyetlen gyermekének, Izsáknak a felesége, Rebeka szintén meddőnek bizonyult (1Móz 25,21), de végül teherbe esett. Ikreket várt, akik már az anyaméhben tusakodtak egymással (1Móz 25,22). Az Úr előre jelezte Rebekának: „Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek” (1Móz 25,23).

A két testvér kinézetre, viselkedésre teljesen eltért egymástól, a szüléskor a kisebbik a nagyobbik sarkába kapaszkodott (1Móz 25,26). Ézsau aztán egy tál vörös ételért (1Móz 25,30), ahogyan mondani szokták: egy tál lencséért először eladta az elsőszülöttségi jogot, majd Jákób, anyja segítségével, az atyai áldást is megszerezte. Ézsau az edómiak ősatyjaként elveszített mindent. Jákób leszármazottainak, Izráelnek innen ered a történelmi, évszázados terhelt kapcsolata Edómmal.

Erről a helyzetről szól különösen Abdiás próféta könyve. A zsidókhoz írt levél ekként summázza Ézsau történetét: „Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste” (Zsid 12,16–17).