Tahitótfalu közössége régi adósságát törlesztette, amikor holokausztemlékhelyet készíttetett az egykori zsinagóga helyén. A zsidó gyülekezet elhurcolt tagjaira emlékezni örök kötelességünk. De még fontosabb feltárni a gyűlölet okait, kezelni a sebeket, és emberibb jövőn munkálkodni – közösen. Ezért az emlékhelyavatást szeptember 4-én, vasárnap délután pódiumbeszélgetés is követte a holokauszt és a keresztyén–zsidó közeledés kérdéseiről. Immár harmadik alkalommal tisztelte meg közösségünket Róna Tamás főrabbi, az Országos Rabbitestület és a Magyarhoni Zsidó Imaegylet elnöke.

A bevezetőben jelen sorok írója felvázolta az antiszemitizmus teológiai okát: a 20. század előtt nem volt kellőképpen tisztázva Izráel helye az üdvtörténetben. Ennek lett a következménye, hogy sokan úgy gondoltak rá, mint érdektelen múltra, konkurenciára vagy Krisztus és egyháza ellenségére. Mindhárom nézet eltér a Biblia tanításától, és közvetve hatmillió holokausztáldozatot eredményezett. A Biblia szerint az Ábrahámmal kötött szövetség érvényben van a Krisztus vérével kiteljesített szövetségben is, Izráel sorsa nincs lezárva Krisztus eddigi elutasítása miatt. Isten titka, hogy hogyan teljesíti be a népének adott üdvígéretet, de az egyértelmű, hogy terve van Izráellel a messiási jövőben.

A beszélgetés első témaköre a holokauszt megközelítése volt. A főrabbi kifejtette, hogy nem helyes, ha csak egy napra korlátozzuk az emlékezést, minden gondolatunkban jelen kell lennie a szörnyű tanulságnak: az emberi gyűlölet határtalan. Jelen sorok írója azt hangsúlyozta, hogy Krisztus tanítványaiként nem is csak az antiszemitizmust, de mindenféle gyűlöletet le kell győzni önmagunkban. Bizonyos ideológiák és politikai erők az emberek közötti különbségeket uszításra használják, de azért vannak többek között az ilyen személyes találkozások, hogy megismerjük egymást, és nemet tudjunk mondani a szembeállításra.

A második kérdés az volt, hogy miért tartható hasznosnak a párbeszéd zsidók és keresztyének között. Róna Tamás válasza, hogy a teremtettség okán minden embernek feladata van Istentől: életünk idejét ki kell használnunk fizikai-lelki-szellemi alkotásra. Az igazi, eredményes alkotás pedig akkor lehetséges, ha nem egymás ellen, hanem együtt alkotunk. A közösségeink közeledése a békés jövőt szolgálja.

A harmadik témakör a társadalomban betölthető szolgálat kérdéseit érintette. A főrabbi elmondta, hogy 2020 nyarán azért hozták létre tíz rabbival a Magyarhoni Zsidó Imaegyletet, mert szeretnék megőrizni és továbbadni a Magyarországon megszületett neológ zsidó kegyesség hagyományait. A ZSIMA húsz hitközségből áll, ezek közül tíz a határainkon túl – többek között Kárpátalján – található. Szolgálatuk az ottani magyar megmaradás szempontjából is jelentős.

A közös zsidó–keresztyén társadalmi jelenlét lehetőségét a beszélgetőpartnerek az istenhit és a szentírási erkölcsök követésében és megjelenítésében látják. Róna Tamás egy képpel

érzékeltette, mit jelent a bibliai kegyesség szerinti élet: ha egy domboldalon fák nőnek, akkor hiába éri felhőszakadás, a növények megtartják a talajt, azonban egy kopár domboldalt a víz könnyen el tud pusztítani, egyszerűen lemossa a mélybe. A fák az istenfélő, a bibliai erkölcsöt valló és követő embereket jelentik, az áradás pedig az élet nehézségeit. Közös felelősségünk tehát az igazmondás, a szentírási erkölcs megtartása és képviselete a magyar társadalomban. Ez nemcsak a vallási közösségeink megmenekülését szolgálja, hanem az egész társadalomra pozitív hatással van.