Miért volt páratlan az évforduló?

Már tavaly szerették volna megünnepelni a gyülekezet alapításának jubileumát, azonban a koronavírus-járvány nem tette lehetővé, így az idén került erre sor. Balog Zoltán püspök nem tudott részt venni az eseményen, ezért engem ért a megtiszteltetés, hogy egyházunkat képviselhettem. A látogatás célja elsősorban a testvéri kapcsolatok ápolása és az ott élő reformátusok helyzetének megismerése, valamint a kölcsönös segítségnyújtás lehetőségeinek felkutatása volt, amelyekből hosszú távú együttműködés indulhat el.

A kooperáció nem feltétlenül anyagi természetű lesz, sokkal inkább az anyaországhoz kötődő lelki köldökzsinór szerepét töltheti be. Zavarba ejtő szeretettel, örömmel és kedvességgel vettek körül minket. Az ünnepi istentiszteleten John C. Dorhauer, a Krisztus Egyesült Egyházának elnöke és Krasznai Csaba püspök hirdette az Igét.

Mi jellemezte az elmúlt 131 évet?

1891. május 2-án alakult meg az első hivatalos magyar gyülekezet az egyesült államokbeli Clevelandben, Jurányi Gusztáv lelkész, a magyarországi református zsinat akkori küldöttének kezdeményezésére. Az egyházi életet hatvan taggal indították el, akik a Nyírségből vándoroltak ki az új hazába. Fontos volt számukra a közösség, szerettek volna tartozni valahová. Először bérelt szobákban tartottak istentiszteletet, bár sokuknak saját otthona sem volt még, Istennek akartak előbb házat építeni. 1894-ben nyitotta meg kapuját fából készült templomuk. 1898-ban már kőtemplomban jöhettek össze a hívek. 1949-ben felszentelték az amerikai reformátusság körében egyedülálló, több ezer személy befogadására alkalmas katedrálist, amely a nyugati világ legnagyobb református temploma. 1996-ra újabb templomot építettek Cleveland kertvárosi részében. Ma is ez az épület ad otthont az istentiszteleteknek a Walton Hillsben. 1989-ben csatlakoztak az amerikai Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin Egyházkerülethez, amely 2009-ben vált a Magyar Református Egyház tagjává.

Milyen az élet a clevelandi közösségben?

Másod-, harmadgenerációs reformátusok élnek ott, már nem mindenki beszéli az anyanyelvet, de őrzik és ápolják kultúrájukat, gyakorolják a vendégszeretetet. A közösséget Krasznai Csaba püspök és felesége, Bea asszony fogja össze, szoros kapcsolatot ápolnak a többi ottani magyar gyülekezettel Miamitól Fairfielden át Buffalóig. Jól ismerik az ottani emberek hétköznapjait, és látják, mekkora lelkészhiánnyal küzdenek. Talán a legnehezebb helyzetben azok a lelkészek vannak, akiknek szórványgyülekezete 6-8 órányi autózással érhető csak el. Magyarországi viszonylatban nézve: mintha Debrecenből Győrbe kellene járni a gyülekezeti tagokat látogatni. A lelkészhiányra hamarosan megoldást kell találnunk, hiszen ahol nincs pásztor, ott szétszélednek a juhok. Addig is reményre ad okot, hogy az ottaniak büszkék a magyarságukra, egymással megértők, elfogadók, s vágynak a testvéri közösség áldására. Az erdélyi református „Békesség Istentől”-t, köszön, többen a magyarországi Áldás, békességet használják, és aki már nem beszél magyarul, „Peace and Blessing”-gel üdvözöl. A kokárdát szívesen hordják, az ünnep alkalmából önérzettel öltötték magukra a díszmagyart, a népviseletet.