Miért lett lelkész?

Az otthoni lelkipásztorom mondta: – Élő hitű gyerek vagy, szereted az öregeket, gyerekeket, merj teológiára.

Attól fogva titokban, belül készültem rá, hogy vállalom ezt a sorsot. Csendesen érlelődött meg a gondolat. Parázsként egyre jobban izzik bennem, ma már mást el sem tudnék képzelni.

Van-e életre szóló története?

Fenn, a hegyekben része voltam életnek-halálnak. Élt ott egy szegény sorsú család, az asszony eredeti, kedves teremtés, a férje azonban igen rosszul élt és bánt vele. A férjét egyszer kórházba vitték. Amikor hazakerült, hívott a felesége. Belépek, az asszony leültet, majd a sublótból négyujjnyi vastag borítékot vesz elő orvosi leletekkel. A kezembe nyomja: – Ezek latinul vannak, maga ért latinul, olvassa el, mi áll bennük!

Dehogy értettem én latinul... De mondani kellett valamit, mert odalett volna a tekintély, meg érzékeltem a talán soha vissza nem térő lelkigondozói helyzet súlyát is. Nagy bölcsen forgattam a lapokat, a kiböngészhető, rettenetes hangzású latin szavakat mormolva... Végül ezt mondtam az embernek: – Tudja, mi van ide írva? Az, hogy ha maga továbbra is ilyen életet él, ha továbbra is bántja a feleségét, akkor meg fog halni! Érti?

Az asszony erősen helyeselt. Hetek múlva egy szatyor vargányagombával jött, és lelkendezve újságolta: – Csoda történt, tiszteletes úr! Mióta nálunk járt, nem iszik az uram...

Tőle kaptam életem legmélyebb, legnagyobb dicséretét is. A legutolsó szolgálatom után utoljára maradt, és megállított az ajtóban. Sírt. Rám emelte könnyes szemét, megsimogatta az arcomat, és csak ennyit mondott: – Szegények papja...

Hogyan birkózik meg a stresszel?

Ez a lelkészi életem egyik legkomolyabb próbatétele. Állandó útitárs, nincs mit szégyellni rajta. Olyan, mint a félelem. Nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki akkor is azt teszi, amit kell, amikor fél. Nem az a nagy hit és bizalom jele, ha valaki nem stresszel. Az a győzelem, amikor a hit és a bizalom úr marad a stressz felett. Igyekszem persze kikapcsolódni, segít a faesztergálás, a nordic walking.

Mi segít a lelki fegyelemben?

A baráti-testvéri világ rendkívül fontos. Nekem is van lelkigondozóm, akihez járhatok a bajaimmal, aki imádkozik velem. Vannak barátaim, akik előtt vallhatok, és a legnagyobb mélységeimet is ismerik. Ez a megmaradásom záloga kritikus helyzetekben, a kegyelem legmegfoghatóbb jele.

Kinek vallja Jézus Krisztust?

Megmentőm, megváltóm, hűséges társam az úton. Ismerem a kezét, amivel simogat, amivel a hónom alá nyúlt már milliószor, amikor elfeküdtem az út porában. Ismerem ennek a kéznek a szorítását is, mert ha kell, jól meg is szorongat, ha duzzogok, vagy ha háttal vagyok neki. Uram, Királyom, aki előtt hódolok, aki előtt felelek, aki utat adott, és felszerelést az útra. Ő az, aki az út végén nekem is helyet készített magánál, mert a családja tagja vagyok. Elidegeníthetetlenül a fia, a gyermeke, ha olykor hitvány is. A leghálásabb én vagyok azért, hogy ezek nem csak szépen megtanult szavak. Ez az élet maga. Ő az élet.