„Fektetik” a hangsúlyt

Unos-untalan halljuk-olvassuk közbeszédben, médiában: valaki hangsúlyt fektet valamire. Divatkifejezéssé vált ez a nyelvi idegenszerűség, másfelől képzavar, képtelenség. Talán az ugyancsak germanizmusnak minősülő nyelvi pongyolaság, a súlyt fektet, súlyt helyez valamire „kiegészítéseképp” keletkezett.

Léte mindenesetre a nyelvhasználat további rontása: „A jó felettes nagy hangsúlyt fektet a beosztottak képzésére és irányítására”; „az idősekre is kiemelt hangsúlyt fektetnek” (még szerencse, hogy nem súlyt fektetnek vagy helyeznek rájuk…); „a vállalat hatalmas hangsúlyt fektet a minőségre”; „nagy hangsúlyt fektetnek a menekültek lelki támogatására is”; „nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekek érzelmi és erkölcsi nevelésére, valamint biztonságára”; „a turizmus fejlesztésére fektetnek hangsúlyt”; „a tanfolyam nagy hangsúlyt fektet a sok gyakorlásra”. Magyarosan, világosan: kiemel valamit; nagy figyelmet szentel valaminek; fontosnak, kiemelkedőnek, jeles témának, eseménynek ítéli; akkurátusan, körültekintően számon tart; hangsúlyoz, hangsúlyosnak tekint valamit; fokozottan törődik valakivel, valamivel; nagy gondot fordít valamire; valami lényeges feladata valakinek; valakinek elsődleges, legfőbb célja valami stb.

A következő közléseket pedig az említett kettős nyelvi hiba mellett még egy harmadik, a jelentéstaszítás is tarkítja. Ez utóbbi miatt aztán mulatságos, sőt nevetséges mondatok születnek: „a nők nagy hangsúlyt fektetnek a sima bőrre”; a megjelenésre és a testalkatra „a férfiak nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint a nők”; „nagyon kevesen fektetnek hangsúlyt a kollégákkal történő kapcsolattartásra”; az egyik női divatmárka „kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a nőies vonalak kiemelésére”; „a szerző nagy hangsúlyt fektet a női főszereplőre és lelkivilágára”.

Érdemes tehát gondot fordítani (nem pedig hangsúlyt fektetni) arra, hogy mondandónk közlésére pontos, egyértelmű kifejezéseket keressünk és találjunk.