A NYELV

A világon több száz millióan élnek, akiknek nincs lehetőségük anyanyelvükön olvasni a Bibliát vagy hallgatni az Igét. Ennek a tudata nehezen érint meg minket pörgő életünkben, Jézus azonban közel hozza hozzánk a bibliafordítás ügyét a missziói paranccsal Máté evangéliumában: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében…”

Az Ige szólította meg, és hívta el miszszionáriusnak a Greizer házaspárt is. Vanuatun az evangélium terjesztésében, a bibliafordítás szolgálatában vállalnak szerepet. De vajon milyen utat tesz meg a kánon a 21. században, mire kezébe veheti egy melanéz ember a távoli Óceániában?

Az ottani kultúra ismerete nélkül lehetetlen teljes képet kapni a missziói tevékenységről. Greizeréktől megtudjuk, hogy Vanuatu három nemzeti nyelvet használ: az angolt, a franciát és a biszlamát. Az utóbbi keverék, azaz pidzsin. Nyelvtanában nagyban hasonlít az angolra, sok jövevényszót tartalmaz, és a lakosság 90-95 százaléka beszéli. Egyre nagyobb teret hódít az országban, így a fővárosban élők kezdik elveszíteni anyanyelvüket, vidéken ez nem jellemző. Ahogy Greizerék Vanuaturól elmondják, az ország nyolcvanhárom szigetén közel háromszázharmincezer ember él, akik száznyolcféleképpen beszélnek. A gyerekek nem az anyanyelvükön, hanem a három hivatalos nyelv (biszlama, angol és francia) egyikén tanulnak meg írni-olvasni. Anyanyelvüknek sok esetben nincs írott formája.

A SZENTÍRÁS

A bibliafordítás menete országonként és szervezetenként is változhat. A Wycliffe Bibliafordítók Egyesületénél Vanuatun az első lépés, hogy az adott népcsoportban megfogalmazódjon az anyanyelvű Biblia iránti igény. Ha felveszik a kapcsolatot a bibliafordító szervezettel, ők felmérik, mennyien használják aktívan a nyelvet. Amennyiben valóban élő, készítenek néhány rövidebb fordítást a törzs közreműködésével. Ezek nem feltétlenül keresztyén tartalmú szövegek, tudjuk meg Miklóstól.