Tengernyi a „csinál”

A főnévhez kapcsolt tartalmatlan igei szerkezetben lépten-nyomon felbukkan a csinál. Példák a médiából: „nem csinál titkot belőle, hogy a téma, amiről ír, az ő élete”; „aki piszkot csinál, eltakarítja maga után”; „gondot csinál magának abból, hogy a gyermeke boldoguljon”; „készre csinálja a fürdőt”; „a gép nem kér bocsánatot, ha hibát csinál”. Világos egyszerűséggel, elhagyva ezt az igét: nem titkolja, hogy amiről ír, az ő élete; aki piszkít, piszkol, eltakarítja; aggályoskodik gyermeke boldogulása miatt, illetve: törődik gyermeke boldogulásával; elkészíti a fürdőt; „a gép nem kér bocsánatot, ha hibázik”.

Máskor tartalmas igére cserélendő ez a szürke szó. „Iskolát csinál a szegény gyermekek számára”; „megint ostobaságot csinál”; „a barátnőmnek kell ajándékot csinálni”; „a légynek sem árt, csak hatalmas lármát csinál”; „a remek kilátás még jobb étvágyat csinál”; az énekes „fergeteges hangulatot csinál”; „mihelyt pénz kerül a keze ügyébe, elmulatja, s ha elfogyott, adósságot csinál”; „csodás festményt csinál krikszkrakszokból”. Választékosan: iskolát alapít (vagy szervez); ostobaságot követ el; ajándékot készíteni; hatalmas lármát csap, lármázik, zajong; a kilátás étvágyat gerjeszt; az énekes fergeteges hangulatot teremt; ha elfogyott, adósságba keveredik; csodás festményt alkot.

Nem ritka a hibahalmozó mondat: „A képzés egy fantasztikus embert csinál belőled.” Mindkét elcsépelt, üres divatszót tartalmasra cserélve, az itt felesleges határozatlan névelőt elhagyva, szabatosan: A képzés csodálatos embert farag belőled.

A következő szerkezetben viszont – kivételesen – pontos és helyes a szóhasználat: bolondot (bohócot) csinál magából.

Tehát ne csináljuk (pontosabban: ne tegyük), hogy a csinál igét túl sűrűn használjuk. Hagyjuk el, kerüljük a vele alkotott terjengős kifejezéseket (is), illetve keressünk helyette pontos, a szövegkörnyezetbe illő igét.