Olyan rosszulesik, ha esélyt sem kapunk, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek, vagy hogy bizonyíthassuk, ha nekünk van igazunk! Máskor meg mi bánunk ugyanígy másokkal. Mert részrehajlók lehetünk azok iránt, akiket szeretünk. Vagy félelemből, esetleg kényelemből elfogadjuk, amit a többség mond, pedig mi mást gondolunk. És nem csak a most olvasott törvényekből tudjuk, hogy anyagi érdekből is tanúskodhat valaki az igazság ellen. Vagy bosszúból, hogy árthasson annak a rokonának, barátjának, akit nem kedvel. Máskor meg a szegényebbhez és az elesetthez húzunk. Pedig a szegénység sem garancia az őszinteségre vagy a tisztességre, csak hát szívesen állunk „Góliáttal” szemben a „Dávidok” pártjára… Tárgyilagosnak lenni vagy vállalni a véleményünket: nem könnyű. Nehéz szeretteinkkel nem elfogultnak lennünk. Talán a legnehezebb mégis kiállni az igazság mellett, ha mást diktál is a saját érdekünk. Összeroskadt szamárral mi már aligha találkozunk. Ám érezzük, milyen bölcsek ezek a törvények, és isteni igazság lakozik bennük. Tisztesség, együttérzés, önzetlenség és emberszeretet. Krisztus ezekre és a hasonló rendelkezésekre gondolt, amikor ezt mondta: „Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem (a törvényt), hanem hogy betöltsem.” (Mt 5,17)

Zsid 6,1–12.

123. zsoltár

Megtörtént a szabadítás, Isten kinyilvánította az akaratát, és végül szövetségre lépett Izráellel. Ahogy az Ószövetség korában gyakran áldozattal és lakomával pecsételték meg a megállapodást (vö. 1Móz 31,54), úgy erősíti meg szövetségét most az Úr a nép képviselőivel. Az áldozati bikák vérének egy része az oltárra kerül, a többit Mózes ráhinti a népre. Véren szerzett szövetség ez, amely örökre összeköti Istent és Izráelt. Ami ezt követi, ahhoz a végidők mennyei lakomája lesz majd csak fogható (Ézs 25,6kk). Hiszen a földön csak Mózes és néhány próféta láthatta az Urat: most a nép képviselői látják őt, asztalhoz ültek, és együtt étkezhettek vele. Annyi részlete van a leírásnak, amely Jézust és az Újszövetséget juttatja eszünkbe! Véren szerzett szövetség ez is, ahogy maga Jézus mondja az utolsó vacsorán. Örök szövetség, amelyet „sem magasság, sem mélység” nem törölhet el. Az szerezte, aki úgy ismerte az Atyát, mint rajta kívül senki más, hiszen tőle jött. S aki utat nyitott nekünk a mennybe, és helyet készít a végső lakomához az Atya oldalán. És hisszük: valahányszor élünk az úrvacsorával, lelke által az Úr megerősíti bennünk ezt a szövetséget, és akkor, ott, a mennyei lakoma „földi kóstolóján” magával az Úrral lehetünk együtt.

Zsid 6,13–20.

390. dicséret

Kustár Zoltán

Isten három értékes ajándékot kívánt adni népének a szent sátor építésének elrendelésével. A pusztai hajlék mindenekelőtt az Úr közellétét hozta el hozzájuk. Isten eddig csak a Sínai-hegy messzeségéből dörgött felettük, azonban mostantól már köztük kíván lakni: a tábor közepén (8). Nagy kiváltság lesz az izraelitáknak az is, hogy ezzel az Istennel majd személyesen találkozni is lehet. Végül a szentély olyan trónterem is lesz, ahol Isten beszél hozzájuk, hiszen az Úr közölni kívánja népével a szövetségben maradás feltételeit (22). Az Újszövetségben Jézus személyében még ennél is közelebb jött hozzánk Isten. Az Úr neve Immánuel. Ez annyit tesz: Velünk van Isten! Jézus hozta el az Atyával való találkozás látható és tapintható lehetőségét számunkra. Jézus Isten Fiaként, élő Igeként érkezett hozzánk. Valóban itt lakott, és sátorozott közöttünk (Jn 1,14), majd pünkösd óta a szívünkben lakik a Szentlélek által, ha befogadjuk őt (Jn 13,20). A pusztai hajlék üzenete a mennyben egy napon ki fog teljesedni számunkra. Isten jelenlétének sátra örökre az emberekkel lesz, és köztük fog lakozni (Jel 21,3 és 22). Már ma élhetsz ennek az ígéretnek ránk sugárzó örömében!

Zsid 7,1–10.

325. dicséret

A szent sátor építménye több száz alkatrészből állt. Mégis, amikor elkészült a nagy mű, az alkotás a ragyogó egység képét jelenítette meg. Hogyan lehetett ez? Isten pontos számadatok megadásával szólt a finom összekötő elemekről és azok fontosságáról is. Ezek főleg aranyból és rézből, illetve szövetekből készültek. Olvasunk kapcsokról, csapokról, hurkokról, karikákról, reteszekről, horgokról, kampókról. Minden apró elem fontos feladatot látott el: a szent sátornak egységesnek kellett lennie. Az ehád (egységes) szó igen gazdag jelentésű. A többféleség harmóniájára utal, miként Isten is három személyben, lényében tökéletesen egy. Ilyen ehádegység lehet a jó házasság is (1Móz 2,24). Hitvallásaink szerint az egyetemes egyház is ilyen egység (egy). A kapcsok a pusztai szent építmény legkisebb alkatrészei voltak, de nélkülük a sátor nem állhatott volna fel. Ehhez hasonlóan az Úr mai vándorló népének is törekednie kell a tagokat egybekapcsoló szolgálatok harmóniájára. Pál apostol ennek szellemében szól a testvéri közösség kapcsairól (Ef 4,3–4 és 16). Szavaiddal és tetteiddel te is vállalj kapcsolatokat építő, gyógyító szolgálatot a gyülekezetedben! Zsid 7,11–28 344. dicséret

Az udvaron található, rézzel bevont égőáldozati oltár négy sarkára egy-egy szarv került. Az esztétikai szemponton kívül a szarvaknak gyakorlati és szellemi mondanivalójuk is volt. Elképzelhető, hogy e szarvakhoz kötötték oda bizonyos esetekben az áldozatokat (Zsolt 118,27), ugyanehhez az „elköteleződéshez” felszólítást igen, de példát sajnos nem találunk a Szentírásban. Ahhoz azonban egyértelmű gyakorlat fűződött, hogy az oltár szarvait vérrel kellett megkenni a papok felszentelésekor (29,1) és az engesztelés napján (3Móz 16,18). Átvitt értelemben a felfele mutató szarv utalhatott Isten erejére, sőt ismeretes a „szabadulás szarva” kifejezés is Izráel költészetében (1Sám 2,10). Tehát az oltár legszentebb része a négy szarv volt. Ide került a megszentelő vér, de ez volt Isten prófétai ítéletének „panasztáblája” is, ahol nem a bűnbocsánat, hanem a bűn feljegyzése történt (Jer 17,1). Az újszövetségi Zakariás pap a Messiásról mint az üdvösség szarvának felemeléséről szól Dávid házában (Károli-fordítás, Lk 1,69). Mi ebbe az üdvösségszarvba kapaszkodhatunk meg váltságunkat keresve, hiszen a hétszarvú Bárány ereje mindenekfelett való (Jel 5,6). Ő adta vérét értünk.

Zsid 8,1–5.

135. zsoltár

A főpap ruházatának fontos eleme volt a drágakövekkel díszített zsebszerű hósen, amelyet az alatta lévő ruházathoz, az éfódhoz kék bíborzsinórral és aranykarikákkal rögzítettek. A hósen felületére négy sorban, foglalatokba illesztve, 12 drágakő került, rajtuk Izráel 12 törzsének nevével. Mit jelenthet ez a különleges ruhadarab? Mindegyik törzs – jelentős létszám- és elhívásbéli különbözőségeik ellenére – egyaránt igen értékes volt Isten előtt. A főpap köteles volt mindegyik törzset Isten előtt hordozni, tehát nem lehetett semmiben részrehajló. Az a momentum pedig, hogy ezek a kövek a szíve fölött helyezkedtek el, egyértelműen utal arra: az Úr első szolgája viselje szívén az egész nép ügyét! A szíve fölött kifejezés háromszori előfordulása állandó emlékeztetés is volt a főpap, a nép és Isten számára is: a nép bűnei ellenére is Isten kincse. Mindezt újszövetségi értelemben nevezhetjük a tíz drachma-létnek is, amelyből egy sem veszhet el. A keresztyének is végeznek papi közbenjáró szolgálatot. Isten Igéjének szellemében mi is készíthetünk nevekből álló imalistákat. Testvéreink sorsát szívünkön viselhetjük, és az Úr előtt rendszeresen könyöröghetünk értük.

Zsid 8,6–13.

75. zsoltár

Áronnak és fiainak felszenteléséről olvasunk a mai igerészben. A szertartás része volt egy kos levágása is. Véréből megkenték a papi család megnevezett testrészeit. Miért a jobb oldalon? Ezek a testrészek jelentették az emberi lét erőteljesebb részét, jelképesen az egész személyiséget. A vér a megtisztítás eszköze, amely Isten tulajdona. Általa foglalja le magának az Úr a papi embereket, s tisztító erejével magához is köti őket. Ettől kezdve Áron és fiai az Úr szentségének körébe tartoznak. Olvasunk az olajjal való meghintésről is (21). A különleges olaj a felkenés, felavatás eszköze. A felkenés kifejezés Istentől jövő felhatalmazást, illetve a lelki hatalommal való felruházását jelenti. Ez az olaj érintette testüket és ruhájukat is. Mindez arra utal: különleges védelem alá kerülnek, amely azonban akár vesztükre is lehet, ha erkölcsileg nem becsülik meg magukat az oltár körül és az Úr előtt. Jézus egyik tisztségneve a Messiás név. Ő a Felkent főpap, aki hordozta bűneinket, és Isten Lelkének olaja volt rajta. Az ő felkenetéséből részesülhet minden benne hívő is.

Zsid 9,1–14.

84. dicséret

Tatai István