Ravasz László: Hit és nemzet – részlet

Református Élet III. évfolyam, 3. szám, 1936. január 18.

[…] Mi vagy te előbb, magyar vagy keresztyén? Mi vagy te előbb, magyar vagy református? S megtörténik, hogy emberek összeperelnek rajta. Mi először azt mondjuk: rosszul feltett kérdésekre nem lehet feleletet adni, tessék a kérdést jól feltenni.

Hogy én Isten gyermeke és egy egyház hitvallója vagyok, és egy nemzethez tartozom hozzá, eszmeileg semmi körülmények közt ellentétbe nem kerülhet egymással. Valaki elém állhat, és azt kérdezheti tőlem, mi vagy te előbb: ember vagy keresztyén? egyén vagy keresztyén? férfi vagy asszony, vagy pedig keresztyén? Éppen akkor lehetek egyik, amikor egyszersmind a másik is vagyok. Nem lehetek keresztyén úgy, hogy ne legyek ember, ne legyek egyén, és ha keresztyén akarok lenni, viselnem kell azt, hogy vagy férfi, vagy nő vagyok.

A kérdést helyesen így kell feltenni: hogyha a te nemzeted látható hatalmi szervezete mint impérium szembenáll a te egyházaddal mint látható szervezettel, mint impériummal – melyik hatalmi szervezet mellé állasz? S akkor adom én ezt az ünnepélyes feleletet: Ha az én nemzetem eltűrne magán egy olyan hatalmi kormányzatot, amelyik nem engedné meg nekem, hogy én református legyek, akkor én kivándorolnék ebből az országból. Úgy tennék, ahogyan tettek a zarándok atyák Hollandiában és Skóciában, amikor a Mayfloweren elindultak egy boldogabb hazát alapítani.

Ha azonban az én egyházam olyan hatalmi szervezetet alakítana ki, amelyik megtiltaná nekem, hogy én magyar legyek, én kilépnék abból az egyházból. Hála Istennek, minket ilyen dilemma elé nem állít az élet. A nemzeti eszme és református keresztyén hitünk Istennek olyan ajándékai, életünknek olyan eleve elrendelt tényezői, amelyek nemhogy gyengítenék egymást, hanem egyik a másikat átsugározza és tartalommal tölti be.